– A jeruzsálemi gyülekezetben SZÁMONKÉRTÉK Pétert a pogány Kornéliusz megtérése kapcsán (1–4). Súlyos kérdést kellett tisztázni: zsidó- és pogánykeresztyének viszonyát, együtt pedig Jézus Krisztushoz való viszonyukat, ledönthetetlennek tűnő válaszfalak leomlását, ezeknek minden megcsontosodott részleteivel együtt.

– Péter nem magyarázkodott, hanem bizonyságot tett az Úr vezetéséről. Az Úr volt az, aki előkészítette, irányította és igazolta az eseményeket (5–17). Péter a Szentlélek által megérthette az eseményekben az Úr szavát, akaratát, és engedelmeskedhetett annak. Péter azt tette, amit egyedül tehetett: Isten cselekvésének engedelmes eszközévé lett, miközben minden részletet az Úrra bízott.

A számonkérés ebben a világban napi szintű, gyanakvásokon, vádaskodásokon, falhoz préseléseken keresztül, kiemelve a zavarkeltésre alkalmas részleteket.

– De jó tudni, hogy aki engedelmesen, hűségesen, alázattal követi az Úr akaratát (17), figyelve az Isten uralta eseményekre, ott egységes megnyugvás, dicsőítés támad, a legnehezebb ügyet, annak minden részleteit illetően is (18).

A végső számonkéréskor mindannyian az Úr kegyelméből állhatunk majd meg. De ez a kegyelem már ebben a világban is hordoz, megőriz, tisztáz minket, súlyos, méltatlan helyzetekben is.

1Krónikák 26

162. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.08.17. 04:00