Istentől elszakadt állapotunk legbeszédesebb jele AZ EMBERLÉT NYUGTALANSÁGA. A jóléti társadalmakban ez túlpörgésben, önző tevékenységmániában, vagy kedélybetegségek sorában mutatkozik meg. Minden vibrál körülöttünk. A világméretű feszültségek kitapinthatók. Az ember kitikkad ebben a nyugtalanságban.

– 1. Fontos a templom! A látható épület, a látható egyház puszta létével hirdeti az élő Isten jelenlétét, megváltó szeretetét, és azt az üdvösséges nyugalmat, amelyet az Úr, népének szánt. Először „mindössze” egy sátor lett templommá Isten népe számára, majd Dávid király kezdeményezésére Salamon király építhetett templomot az Úrnak. A babiloni fogság után újraépítették a lerombolt templomot. Jézus Krisztus halála és feltámadása óta számos templom, azokban felhangzó Ige, ott szolgáló gyülekezet hirdeti azt a nyugalmat, amelyet Isten készített nekünk (44–47).

– 2. Ez a nyugalom a hit ajándéka. Ez a nyugalom megtapasztalható földi életünk minden küzdelmei között is. Ez a nyugalom nem egy passzív, tétlen nyugalom, hanem az üdvösség bizonyosságának nyugalma, már ebben a világban, a legnehezebb helyzetekben is. Ez a nyugalom megtapasztalható, ha az ember, a világ zajából kilépve, beül imádkozni egy templom csendjébe. Ezt a nyugalmat mindenestől Isten ajándékozza nekünk (50). Mi ezt a nyugalmat, az Isten kegyelme által elfogadhatjuk, ezzel a nyugalommal helytállhatunk a világ nyugtalanságában, és továbbadhatjuk ezt az üdvösséges nyugalmat, másokat is bátorítva, megnyugtatva. Éppen ebben a szolgálatban lesz aktívvá, áldottá ez a nyugalom. Ez a nyugalom Jézus Krisztusban van! Isten nem kőből épített házakban lakik (48), de mégis kell a templom, amely Isten népének lakóhelye, Isten Igéje hirdetésének, az üdvösséges nyugalom örömhírének színtere.

– 3. Nagy kérdés, hogy gyülekezeteink belső életében, szolgálatában – minden nehézség ellenére – tetten érhető-e ez a szent nyugalom? Aki belép ide, Jézus Krisztussal, az Ő örömhírével és testvérekkel találkozik-e, vagy a világ vibrálása közöttünk még ellentmondásosabban szikrázik? Mi is ellene szegülünk a Szentléleknek? (51) Isten kiválasztó kegyelmének jele, hogy ellenállhatatlan az Ő kegyelme. Ha közöttünk minden különbözőség ellenére megoldhatatlan feszültségek rombolnak, és a látható egyház intézményes, aránytalan túlsúlya bedarálja a krisztusi örömhírt, akkor mi is „a próféták gyilkosai”, a megváltó Jézus Krisztus árulói vagyunk. Akkor még nem járunk hitben (52–53).

– Urunk, adj üdvösséges, tevékeny nyugalmat nekünk, hogy ennek a nyugalomnak eszközei lehessünk öngyilkosan vibráló világunkban!

1Krónikák 14

124. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.08.05. 04:00