Pétert és Jánost szabadon bocsátották a börtönből, akik bizonyságot tettek a gyülekezetnek az Úr szabadításáról. A gyülekezet egy szívvel és lélekkel IMÁDKOZOTT (23–24).
– 1. Az imádság elsőként mindig közös hálaadás az Úr szabadító irgalmáért, amelyet Isten népe ebben a világban megtapasztal, de amely mindig túlmutat ezen a világon (24).
– 2. Az imádság bizonyosságból fakad, amely szilárdan vallja, hogy hiába zúgolódik bármekkora e-világi hatalom a feltámadott Jézus Krisztus ügye ellen, mert ez az ügy örökkévalóan győztes ügy (25–28).
– 3. Az imádság könyörgés, hogy mindenkor bátran, mennyei erővel hirdethessük az Urat, és tanúságtételünk nyomán, hiteles jelként gyógyulások történjenek a beteg világban. Urunk, add, hogy a Te nevedben mondott szavaink és szolgálatunk gyógyítson és ne betegítsen! (29–31)
1Krónikák 5
502. dicséret