12–16. versek. Nem Péter és János, hanem az Isten cselekedte azt a csodát, hogy a sánta meggyógyult. A feltámadott Jézus Krisztus nevébe vetett hitért erősítette meg az Isten ezt az embert. Kezdetben nem a sánta hitt, hanem Péter és János hittek az Úrnak, és ezek hitéért könyörült az Úr a beteg emberen. Hiteddel könyörögj másokért, nem feledkezik el róluk az Úr!

20. vers. Milyen jó olvasni: eljön az Úrtól a felüdülés ideje. Ezért rendelte és küldte el Jézus Krisztust az Isten. Kell a felüdülés, mert fáradtak, hajszoltak vagyunk. Nem mindig az a „kiégett”, aki erről folyamatosan harsog, és a saját sérelmeit teregeti, sebeit nyalogatva. Mindenki fáradt. Áldás, ha az Úr ad felüdülést, megpihenést. Nekem is adott tavaly nyáron az Úr három napot: felüdülés volt nem a megszokott közegben lenni, nem azt tenni, nem azt mondani, nem azt olvasni, amit egyébként kellene.

21. vers. A felüdülés azonban kevés, csak egy ideig tart, aztán folytatódik a hajsza. A mindenség újjáteremtésére van szükség! Isten elkezdte ezt, Fia feltámadása és mennybemenetele által, és teljessé teszi azt, Fia visszajövetelével. Erre várunk. Felüdültünk, de már újra nyakig vagyunk a „mindenfélében”, ami szinte ellep… „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)

1Krónikák 2

147. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.07.24. 04:00