AZ IGEHIRDETÉSRŐL.

– 1. A mi Urunk is textust vett fel beszédéhez a szent könyvekből, amikor a názáreti zsinagógában prédikált, majd ezt alkalmazta a mára, mégpedig magára alkalmazta azt a mában (Lukács 4,15–17). Péter pünkösdi igehirdetése is ugyanezt „a módszert alkalmazta”: textust vett az őskeresztyénség Bibliájából, az Ószövetségből, Jóel próféta könyvéből, és a 16. zsoltárból, majd Jézus Krisztusra alkalmazta a magyarázatot.

– 2. Sokan tudnak „szépen”, értelmesen, okosan, hatásosan, megragadóan beszélni, minden időben. Az igehirdetés egy teljesen más műfaj. Ma is csak az nevezhető igehirdetésnek, amely a Biblia egy szakasza alapján szól, azt magyarázza, hűséggel követve az akkori gondolatmenetet, és közben alkalmazza azt a mában, Jézus Krisztusra, hirdetve a megváltás örömhírét (22–24).

– 3. Hisszük, hogy igehirdetés közben megtörténik a pünkösdi csoda: nem mi szólunk, hanem a mi Urunk szól általunk. Majd Ő szólít meg általunk sok halandót, akik a Szentlélek által hallanak, látnak, „jókedvűek” lesznek, de nem a bortól, hanem Isten megváltó hatalmától és csodáitól (16–21), amely kiemelte őket az elmúlásból (25–28).

Bírák 20,1–28

133. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.07.20. 04:00