15. vers. Péter nem magyarázza Júdás esetét. Azt meghagyja titoknak. Péter tényeket sorol fel, miközben zsoltárversekre utal (15).

16. vers. Be kellett teljesednie az Írásnak, amit Isten Igéje megmondott Júdásról. Itt Dávid azt panaszolja, hogy még a legjobb barát, akivel együtt eszünk, az is ellenünk támadhat (Zsoltárok 41,10). Valóban ez teljesedett be Jézus elárulásakor. Kálvin hozzáteszi: – Júdás nem menthető fel azon az alapon, hogy a próféciák szóltak arról, ami vele megesett, ugyanis nem a prófécia kényszerítő ereje, hanem saját gonosz szíve miatt bukott el.

17. vers. Júdás a tizenkettő közé tartozott. Júdás is részt kapott a szolgálatból. Júdás esetéből kiderül, hogy „látványosan” Jézus közelében lenni, a látható tanítványi sereg tagjaként „harsányan” szolgálni: – nem feltétlenül ez az üdvösség jele.

18. vers. Aki mezőt, vagy bármi mást szerez gonosztette jutalmaként, az úgy jár, mint Júdás. Minden gonosztett Jézus Krisztust árulja el. De a gonosztett csúcsa, ha magát a Megváltó Urat áruljuk el. Aki így szerez „mezőt”, vagyont, hatalmat, sikert, hírnevet, nőt; – az egyszerre csak fejjel lezuhan, kettészakad, és egész belső része kifordul. Ezt nem lehet „tapintatosabban” megfogalmazni. Ez a test csúfos bukása, de a sorok mögött ott feszül az egész ember kárhozata, életének teljes szétesése. Zuhanunk. Az itteni világ törvénye a szétesés. Isten kegyelme tarthat meg. Ő tartotta meg azt a tagadó Pétert is, aki most éppen Júdás bukásáról szónokolhat.

Bírák 19,1–21

512. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.07.18. 04:00