– Ez a fenyegető mondássorozat a tanítványoknak szól (35), akik már követhetik az Urat. Bizony, a tanítványok figyeljenek oda arra, hogy hiteltelenségük és gőgös önteltségük másokat ne akadályozzon meg abban, hogy Jézust követhessék (38), vagyis meg ne botránkoztassanak másokat, a még hitben kicsinyeket sem (42).

– Tehát nekünk, tanítványoknak, Isten hívő népének, Krisztus követőinek szól ez a kemény figyelmeztetés, nem másoknak. Mi tartsunk önvizsgálatot, hogy milyenek vagyunk! Valóban, a kezünk hajtja végre a bűnt, a lábunk megy utána a kísértésnek, és a szemünk által fogan meg bennünk a bűn szándéka, miközben a szívünk van távol az Úrtól (7,6); – vagyis az egész valónk „beteg” (Ézsaiás 1,5). Melyikünk az, akit nem vitt még bűnre, szíve indíttatásából a keze, a lába, a szeme? Melyikünk az, aki ne lenne a gyehennára való, arra a rettenetes helyre, ahol örök a féreg és a tűz? Melyikünk nem vághatná le a kezét és a lábát, melyikünk nem vájhatná ki a szemét? (47–48)

– Jézus radikalizmusa a bűnnel való bármiféle kompromisszum lehetetlenségének radikalizmusa. Áldott legyen az Isten, hogy Jézus Krisztusban lehatárolta az életünket, miszerint a bűnnel, a gonosszal nincs kompromisszum, de Isten bűnös gyermeke számára van kegyelem, bocsánat, üdvösség, ahonnan senki és semmi nem ragadhat ki bennünket (Róma 8,38).

5Mózes 31,14–30

408. dicséret