– Jézus a Galileát körülvevő pogány területen gyógyított. Tírusz vidéke után északabbra, majd onnan délre, az ún. „Tízvárosba” ment. Azaz ismét Gadara földjére érkezett a mi Urunk. Jézus küldetése, tanítói és gyógyítói szolgálata által kísért megváltói szolgálata: „világigényű”. A lényeg: az Úr megváltó szolgálata. Ennek jelei a tanítás és a gyógyítás ajándékai, hirdetve, hogy Ő az Isten Fia, a Megváltó, aki eljött a világra, Isten ígéretei szerint. Mindez a kereszten és húsvétkor lett nyilvánvalóvá. Ezért tiltja Jézus, hogy addig szóljanak Őróla (36).

– A pogány vidéken azonban nem lehet megakadályozni, hogy ne álmélkodjanak a csodáin, és ne híreszteljék azokat. Nyilván, az ottaniakat a csoda nyűgözi le, de ennek megfogalmazása ígéretes: Jézus azért jött (János 12,47), hogy „helyesen cselekedjen”, mert „helyes” meggyógyítani a beteget, mert „helyes”, azaz Istennek kedves dolog legyőzni a nyomorúság „démonjait”. Az akkoriak még nem tudták, amit mi már ismerhetünk, hit által: Jézus ezekkel a csodákkal is a világ teremtési rendjét kezdte helyreállítani; hiszen Ő ezért jött (37).

– Az is elgondolkodtató, hogy Jézus a pogányok földjén, a korabeli mágikus mozdulatokat sem hagyja el a gyógyítás során. De a mi Urunk egyértelműen jelzi, hogy nem ezek, hanem az imádság, vagyis az Isten ad gyógyulást. Nem lehet azonnal, minden átmenet nélkül, „ajtóstól, tokostól rárontva idegenekre”, hirdetni nekik az evangéliumot. Nem lehet azonnal változtatni a külsőségeken, de azonnal tisztán kell szólni az evangéliumot. Jézus magához vonja, egy intimszférába félrevonja a süketnémát, de távolról a többiek is látják azt, ami történik (33–34).

5Mózes 26

376. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.12. 04:00