TANÍTVÁNYSÁG.

– 1. Jézus elhívása nem emberi előzményekre támaszkodik, mert a tanítványság nem emberi elhatározás, képzettség, lelki alkat, társadalmi helyzet kérdése, hanem Jézus hatalmának bizonysága. Lám, Jézus mostani tanítványai között már az elején négy különböző embert hívott el szolgálatába; – noha mindannyian halászok voltak: ketten a partról (16), ketten pedig csónakból halásztak (19–20). Jézus lát, meglát abban, amiben vagyunk, és aközben megszólít, hogy ettől kezdve embereket halásszunk. Ez akkor Jézus látható, radikális követését jelentette, hiszen a négy tanítvány mindent otthagyott, és azonnal követte az Urat. Húsvét után többnyire a magunk helyén maradva követjük és hirdetjük az Urat (18).

– 2. Jézus elhívása egészen más, isteni elhívás. A zsidóság esetében a tanítványok választották a mesterüket, majd megtanulva az „anyagot”, otthagyták a mestert, és ők maguk is rabbikká lettek. Itt Jézus választ, és mindvégig Mester marad, a tanítvány pedig örökre „csak” tanítvány, miközben Jézus itt a törvény, mint megtanulandó „anyag” helyébe lép.

– 3. Megdöbbentő, hogy a zsidóságban az „emberhalászat” kifejezést akkor használták, ha valaki rászedte, becsapta a másikat. Megrettentem, ugyanakkor éppen ebben fedeztem fel az üzenetet. Ez a szakasz, mindjárt Jézus működésének kezdetén az Ő istenfiúságát hangsúlyozza, hiszen csak akkor „misszionálhatjuk” a másikat, (a keresztyénség misszionáló vallás), ha a földi Jézus a Krisztus, ha Ő valóban Isten Fia, Megváltó! (17)

5Mózes 2,26–37

31. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.15. 04:00