Nagyon egyetértek Szabó Andor magyarázatával, aki itt azt hangsúlyozza, hogy az Énekek énekében sehol sem esik szó arról, hogy a szerelem az eljövendő nemzedékek bölcsője. Legfeljebb csak utalás szintjén olvasunk erről, amikor a mandragórát említi az ének, amely a közhiedelem szerint segítette a fogamzást (14; 1Mózes 30,14–17). Az ihletett szentíró és az adott kor ismeretében nyugodtan mondhatjuk, hogy az meg sem fordult akkor a fejekben, hogy ne lenne gyerekáldás, hiszen ez elválaszthatatlan részét képezte a házasságnak.

Ugyanakkor az Énekek éneke mégis határozottan azt üzeni, hogy a házassági közösség nem csak a gyerekáldásért van. Önmagában is fontos szövetség ez, ahol két ember élete kiteljesedhet, az Isten színe előtt.

Fontos a gyerekáldás, ezt kérjük, várjuk, akarjuk, elfogadjuk, nem korlátozzuk. De nagy baj, ha utána minden a gyerekekről szól. Sok házasságban látom ezt. Az elkényeztetett lurkók szép csendben szétverik a házasságot, hiszen minden értük van születésüktől kezdve, és mire felnőnek és kirepülve rá sem nyitják szüleikre az ajtót, ott marad egymás számára két öreg, idegen ember…

Galata 6,1–10

455. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.10. 04:00