MINEK NEVEZZELEK?

– 1. A vőlegény kedvesének nevezi menyasszonyát, aki pedig szerelmesének nevezi a vőlegényét.

– 2. Milyen szép kép: Almafa a vőlegény, liliom a menyasszony. Más a férfi és más a nő, Isten teremtői gondolata nyomán. A férfi erős, termő fa, almafa az erdő fái között; – azaz a menyasszony számára olyan a vőlegénye, mint aki kiemelkedik, kitűnik mindenki közül, és védelmet, árnyékot, élelmet ad neki, a menyasszonyának, élete illatozó, szép, törékeny „liliom” párjának (1–3).

– 3. Ővele, örök párommal mehetek a borozóhelyre, azaz a menyegzőkor és utána, egész életünkben is örülhetünk egymásnak, egymással, felüdíthetjük egymást. Ez nemcsak lehetőségünk, hanem rendelt feladatunk is a párunk felé. Ővele, kirendelt, felvállalt párommal kapcsolatban a szerelem betege lehetek egész életemben, mert ez a betegség azonnal gyógyul, amint megöleljük egymást. Viszont halálos az a szerelem, tényleg betegség, amelyet mi ébresztettünk fel, „Isten akarata ellenére”. Ha nem a párunk iránt vágyódunk, akkor gyógyíthatatlan, halálos betegség a szerelem (4–7).

Galata 4,12–20

47. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az Énekek éneke nem isteníti a szerelmet, de nagy ajándéknak tartja azt, ezzel felel a korabeli vallások gyökeresen eltérő szerelem–szemléletére.

Párbeszédes formában, a vőlegény és a menyasszony felelgetése nyomán bomlik ki előttünk a szerelmesek öröme, valamint egy korabeli, egy hétig tartó menyegzői ünnep.

Emellett nekünk fontos figyelembe venni a teljes Írás összefüggéseit, amelyben ez a bibliai könyv is olvasható.

Ezek a fontos írásmagyarázati szempontok egyértelműen arra késztetik az olvasót, hogy itt egy férfi és egy nő házasságkötését, egymás iránti elköteleződését kiindulási alapnak vegyük a sorok olvasása során.