ISTEN ÁLDÁSÁRÓL…

– 1. Isten áldása az Ő megváltó, szabadító, vezető jelenléte földi életünkben, amely által mi is áldássá lehetünk ebben a világban. Isten áldása nélkül hiábavaló minden emberi erőlködés (1–2).

– 2. A zsoltáros úgy beszél Isten áldásáról, hogy olyan az Isten áldása, mint a „hős” kezében a nyilak. Isten fogja nyílvesszőjét, kiveszi azt tegzéből, ráhelyezi az íjra, biztos kézzel irányba helyezi azt, majd remegés nélkül megfeszíti az íjat és a nyílvessző pontosan célba talál, egy picit megrezdül és megnyugszik ott. Mindez úgy történik, hogy akármilyen csendben suhan az irányba kilőtt nyílvessző, vele együtt még a levegő is az általa mutatott biztos irányba hasít. Isten felhasznál bennünket, hiszen mi az Ő eszközei vagyunk. Tovább gondolva a képet, ha nekünk kell céloznunk és remegne a kezünk, akkor odaáll mellénk, mint apa a fia mellé és segít célozni, nem másokat lenyilazni, hanem mindent örök rendjének örömébe irányítani. Isten népe az örök rend irányába állított nép.

– 3. Ennek az irányba állított életnek, vagyis Isten áldásának konkrétumai a házasság, a család és a gyermeknevelés hitben megélt nagy ajándékai (3–5).

János 17,6–19

233. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.04.10. 04:00