A 119. zsoltár törvényt magasztaló, ezen keresztül Isten igazságát, csodálatos intelmeit dicsérő, nagyívű költeményében (129–130) SZÁMOS PONTON FELRAGYOG AZ EVANGÉLIUM.

– 1. Ugyanis az Isten törvényében (annak nemcsak betűjében, hanem igazságában, és értelmessé formáló ajándékaiban) meggazdagodó ember mégis érzi a maga elégtelenségét; – minden igyekezete, minden feddhetetlensége ellenére is látja a maga hiányosságait.

– 2. Vagyis nemcsak azokért hullat könnyeket a zsoltáros, akik nem tartják meg Isten törvényét, és nem ismerhetik az Urat (129–136); – hanem önmagáért is, aki ugyan az Úr törvényében gyönyörködhet és mégis „szüksége van”: – az Úr szabadítására; – életét megtartó kegyelmére; – az Isten mindent megelőző döntéseire; – amely segíti őt, hogy az úton maradhasson, és hívő életének töredékességét irgalmával kipótolja (174–176).

– 3. Még ebben a farizeusinak nevezett zsoltárban is milyen biztosan felragyog az evangélium, amely Jézus Krisztusban már a maga teljességében a miénk.

János 15,18–27

426. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

Mi azért gyönyörködhetünk az Úr törvényében, mert Ő mindent megtett értünk.

Minden a miénk (2Kor. 4,15), ezért Ő szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy Őneki éljünk.