A fogságban a zsidó öntudat, hagyomány, ősi forma értéke erősödött, ellenállóvá vált, összezárt; – szembefordult a külső pogánysággal, és azokkal az otthon maradt zsidókkal is, akik szép lassan alkalmazkodtak az elhatalmasodó pogány, főképpen hellenista, görög világhoz. Az előbbiek óriási áldozatokat hoztak hitükért, miközben kikerültek a fennálló hatalom politikai és gazdasági életének előnyeiből; – szemben az utóbbiakkal, akik hagyták hitüket, és élvezték az adott rend előnyeit. Jézus korára az előbbi csoportból lettek a farizeusok, az utóbbiból a szadduceusok. Az eset maga azonban újra és újra ismétlődik, más történeti körülmények között is ugyanúgy. A zsoltáros kegyessége az Isten és ember közötti viszonyt Isten törvényére alapozza, amely az élő Istennel való személyes kapcsolatot megszűkíti, és egy könyvhöz, egy gondolatrendszerhez kötve intellektuális állásfoglalássá teszi. Ugyanakkor ez a szigorú „szűkítés” abban a helyzetben „a gyülekezhet” hitének, kegyességének életben maradását jelentette. Ma is ez az egyetlen esélyünk…

János 15,9–11

126. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Ravasz László tömör, lényegi bevezetést ad a 119. zsoltárhoz.

A 22 kisebb, egyenként nyolcsoros költemények nem alkotnak semmiféle magasabb egységet.

A 22 betűs héber abc megjelenítése, az egyes szakaszok kezdőbetűiként (akrosztikon) inkább csak ziláltabbá teszik a zsoltárt.

A zsoltár Isten törvényének magasztalása.

A törvényt számos módon fejezi ki a zsoltáros: Ige, ígéret, bizonyság, határozat, utasítás, szabály, parancs, rendelés, ítélet.

Műfaji szempontból dicséret, panasz, kérés, tanítás, áldás, átok egyként szerepel ebben a zsoltárban.

A zsoltár háttere ma is beszédes…. (Lásd a magyarázatban!)

Káoszban, hitetlenségben, pogányságban ma is és mindekor csak egy lehetőségünk van: Gyönyörködni Isten Igéjében, Jézus Krisztus megváltó evangéliumában, és az abból következő szabadság rendjében.

Szerző: refdunantul  2019.03.31. 04:00