AZ ISTENFÉLELEM ÁLDÁSAI.

– 1. Az eszményi állapot az, amit a zsoltáros itt leír (Zsoltárok 1). Az istenfélelem áldásai a vagyon, a tekintély, a siker, ezzel párhuzamosan a megszégyenült ellenség bosszankodása, valamint az istenfélő ember hosszú ideig tartó emlékezete a földön.

– 2. Az istenfélelemből fakadó áldások sora azonban sokkal többet jelent. Mert ezek az áldások éppen ott teljesednek ki igazán, ahol a hívő ember, és Isten hívő népe a fentieknek éppen az ellenkezőjét tapasztalja, és mégis megmaradhat az Úr útján. Az istenfélelemnek lehet járulékos következménye az e–világban megmutatkozó áldások sora is, de mindennél nagyobb áldás az, amikor az ember szegénységében is gazdag, megalázottságában is a hit elvehetetlen tekintélye rajzolódik ki rajta. Hiszen a földi élet kiszámíthatatlanul változó, bizonytalan. Az istenfélő ember azonban tudja azt, hogy élete minden körülmények között az Úr kezében van.

– 3. Az istenfélelem igazi áldása azonban túlmutat ezen a világon, arra az örök életre, amit Isten Jézus Krisztusban készített nekünk. Ez sokkal inkább jobb mindennél (Filippi 1,23).

János 14,1–6

63. zsoltár

 

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Hasonló ez a zsoltár az elsőhöz, miszerint boldog az az ember, aki az Úr törvényében gyönyörködik éjjel és nappal.

Az istenfélelem áldásai éppen ott teljesednek ki igazán, ahol a hívő ember, és Isten hívő népe a fentieknek éppen az ellenkezőjét tapasztalja, és mégis megmaradhat az Úr útján. Ezért kérdez rá már az Ószövetségben a 73. zsoltár és aztán Jób könyve is arra, hogy miért szenved az istenfélő ember?

Szerző: refdunantul  2019.03.24. 04:00