HÁLAADÁS ISTEN TETTEIÉRT.

– 1. A zsoltár gerince (5–9) felsorolja Isten nagy tetteit, amelyet Isten népe megtapasztalt. – Eledelt adott népének: ez a pusztai vándorlás során ajándékozott manna (5). – Nekik adta a pogányok birtokát: ez az ígéret földjének elfoglalása (6). – Rendelkezései maradandók, igazak, helyesek, rendíthetetlenek, maradandóak mindörökké: ez a törvényadásra utal (7–8). – Gondoskodott népe megváltásáról (9): ez pedig az Egyiptomból való kivonulásra, és Isten minden későbbi szabadító, megváltó tetteire vonatkozik; az Ígéret földjére való megérkezésig. Isten szabadító, megváltó tettei ölelik körbe népe életét a „kivonulástól” a „megérkezésig.

– 2. Ezek a nagy tettek pedig csak halvány előképei annak a szabadításnak, amely Jézus Krisztusban, minden nép számára adatott. Istennek nagy tetteit a szövetségkötés kifejezésével foglalja össze, többször is a zsoltár (5; 9)

– 3. Isten nagy tetteit himnikus szárnyalással „minősíti” az Ige (3–4). Isten munkája fenséges és ékes; – igaz; – kegyelmes és irgalmas. Isten népe dicséri az Urat Isten hatalmas tetteiért, hálaadással, a gyülekezet együttes közösségében, amelyből öröm fakad (1).

János 13,36–38

445. dicséret