Ez egy messiás-zsoltár, illetve király-zsoltár, a műfaja szerint.

– 1. Az élő Isten az Úr. Ő az egyetlen király. Őrajta kívül nincs más. Ez ennek a zsoltárnak legfontosabb üzenete. Aki az Úr jobbján ül, az Őt képviseli, képviselheti. Nincs ennél nagyobb méltóság.

– 2. Jézus Krisztus az Úr jobbján ül. Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Az Újszövetségben ez az egyik legfontosabb zsoltár, mert a keresztyénség egyik legfontosabb tanítása ennek a zsoltárnak az értelmezéséből fakadt Jézus Krisztus főpapi és királyi tisztéről. Ahogy Melkisédek, Sálem királya, egyszerre volt pap és király (1Mózes 14,18–20), úgy Jézus Krisztus az egyetlen pap és király (4), az élő Isten maga. Így az élő Isten legtökéletesebb „képviselője” Ő. Isten a végső győzelmet az egyetlen főpapnak és királynak, a feltámadott Jézus Krisztusnak adta, a bűn, a betegség, a halál, a gonosz hatalma felett. Nincs ennél nagyobb győzelem (5–6). Ő „fölemelte fejünket” (6).

– 3. Isten gyermekei, Isten népének tagjai, az Úr kegyelméből, szintén az Úr jobbján ülhetnek. Mi, mindannyian az Úr „képviselői” vagyunk, azok lehetünk, azokká kell lennünk…

János 13,31–35

178. dicséret

Hozzáfűzés az igeszakasz magyarázatához

A „király” Isten követe ebben a világban, aki „az Úr jobbján” ülhet.  A király elfoglalja trónját, mint az Úr követe, a győzelem ígéretével (1), az isteni jogrend képviselőjeként és kezeseként (2). A Biblia tanítása szerint a király Isten hatalmának és szentségének képviselője. Jaj neki, ha nem az!

Az Úr jobbján ülni: ez mindig Isten képviseletét jelenti, amivel élni kell, és amivel soha nem lehet visszaélni, mert ez a hatalom Isten ügyének szolgálatára adatott mindazoknak, akik valamely terület „királyai”, felelősei lehetnek. Ez tehát egy szentségi hatalom. A magunk helyén, mint felelősök, az élő Istent kell képviselnünk. Isten győzelmet ad „királyának”, felkentjének, mindazoknak, akik Őt képviselik.

Isten a végső győzelmet az egyetlen főpapnak és királynak, a feltámadott Jézus Krisztusnak adta, a bűn, a betegség, a halál, a gonosz hatalma felett. Nincs ennél nagyobb győzelem (5–6). Ő „fölemelte fejünket” (6).

Mi az Urat követve, ebből a győzelemből merítünk reménységet és erőt az itteni „királysághoz”, azaz szolgálathoz, az Úr képviseletéhez (4). A feltámadott Úr az egyetlen király. Mi a magunk helyén Őneki engedelmeskedünk (3); – miközben „királyként” Őt szolgáljuk, képviseljük; – ugyanakkor más helyzetben mi is engedelmeskedünk az isteni rend szerint azoknak, akik fölöttünk „királykodnak”, mint az Isten képviselői. Dávid is egyszerre volt király és Urának engedelmeskedő fiú (Máté 22,45).

Szerző: refdunantul  2019.03.22. 04:00