Istennek kedves az, ha népe leírja életének történeteit, számbaveszi dolgait. Isten népe ezzel, Ura elé állva, átgondolni kényszerül mindent, ami vele történt, és elszámolni kényszerül mindennel, amit eddig kapott. Bármiféle írás, jegyzetelés megállít, átgondolásra, „rendeződésre” késztet. Régen a naplóírás többek között ezt a célt is szolgálta, ha nem is tudatosan.

A szentíró azonban tudatosan lép Ura elé, amikor pontosan felsorolja a hazatértek névsorát, akik a második hullámmal, Kr. e. 458–456 között Ezsdrással és Jésúa főpappal együtt érkeztek haza: szám szerint összesen 49 897 fő. A hazatérteken belül külön felsorolva olvashatjuk a vezetőket, aztán a férfiakat a felmenőik városai szerint csoportosítva, majd a papok és léviták listáját.

Többről van itt szó, mint az esemény és a hazatértek megörökítéséről! Ez a lista hitvallás arról, hogy mi az Isten népéhez tartozunk, név szerint, felvállaltan, mint akik megtapasztalhattuk és elfogadhattuk az Úr szabadító irgalmát.

János 7,1–13

366. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.02.12. 04:00