A KEGYESEK SZENVEDÉSE ÉS ANNAK ÉRTELME.

– 1. Egy nép szenvedése mindig egyes emberek szenvedése. Ezért fogalmaz Jeremiás először egyes számban: „Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott…” (1). A próféta részletezi ezt a szenvedést: elsorvadunk, sötétben tapogatózunk, falakba ütközünk tehetetlenségünkben, „ragadozók” támadnak ránk, nevetségessé lehetünk, keserűséggel lakhatunk jól, miközben tele van életünk méreggel, békétlenséggel, és sokszor nélkülözéssel is. Joggal csüggedhetünk el (1–20).

– 2. Jeremiás rámutat a szenvedés okára is, amikor az Úr haragjának botjáról beszél (1), és ellenünk fordítja kezét (3). Milyen biblikus volt nagyanyám, amikor elkeseredésében azt mondta: – Tudod, ha az Isten szeret és haragszik, úgy megbüntet, hogy még a botját is utánad vágja! Nem volt ebben a mondatban semmi Isten–gyalázás, hanem egy sokat szenvedett nemzedék minden kínja, benne a saját életének sok sebe, és mégsem perlekedéssel, hanem bűnbánattal. Jeremiás végig úgy beszél a szenvedésről, hogy Isten cselekszi azt népe életében.

– 3. Egyetlen lehetőségünk marad, az Úrhoz menekülni, Őhozzá könyörögni (19), és újra megtelik szívünk reménységgel (21): Szeret az Úr, azért nincs még végünk (22).

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A szenvedést, egy közösség, egy ország szenvedését (34), mindig csak egyének élhetik meg valóságos tapasztalatként.

A másik szenvedése, a mellettem gyötrődő szenvedése, számomra távoli, minden segítő együttérzés mellett is.

 

Szerző: refdunantul  2019.02.08. 04:00