A DEPRESSZIÓ ELLEN.

– 1. Bárúk leírta egy könyvbe Jeremiás próféta beszédeit. Áldottak legyenek azok, akik a háttérben odaadóan segítik az Úr szolgáinak munkáját (1).

– 2. Bárúkra is hatott az üzenet, ahogy leírta Jeremiás próféciáit, Isten jogos ítéletéről, a fogságról; – hiszen Jeremiásnak főként erről kellett szólnia. Bárúk kedvetlenné lett az üzenet miatt; – nyugtalanságról, fájdalomról, megfáradásról panaszkodott. Ki ne élt volna át hasonlót? Már maga az emberlét is ítéletes: sok gyarlóság között gyötrődünk, a végén pedig ott a halál, addig is ki tudja mi vár ránk. Emberileg érthető a sóhaj (2–3).

– 3. Isten azonban nem engedi, hogy egyéni, önző, önsajnálkozó érzéseink uralkodjanak el rajtunk. Meginti Bárúkot is az Úr. Most népek szenvednek, most népek ügye dől el, most történelmi idők vannak; – te pedig a saját sebeidet nyalogatod, Bárúk; – neked saját kívánságaid vannak; – magaddal foglalkozol most? (4–5)

– 4. Ugyanakkor az Úr szava nemcsak megfedd, hanem rámutat az Ő szabadítására, az ajándékba megnyert életre, amit Jeremiás is hirdetett (5). Micsoda kegyelem: Bárúk személyes ígéretet kapott, azért hogy elhagyja egyszer és mindenkorra a személyes nyavalygást!

János 4,27–30

293. dicséret

 

Január 23. – A teljes igemagyarázat

(5) „…de te ajándékul kapod az életed…” (Jeremiás 45)

HATHATÓS GYÓGYSZER AZ EGYÉNI ÉRZELGŐSSÉG ÉS DEPRESSZIÓ ELLEN.

 

– 1. Jójákim király negyedik esztendejében (Kr. e. 605–604) Bárúk leírta egy könyvbe Jeremiás próféta beszédeit.

Ez is nagy munka volt.

Áldottak legyenek azok, akik a háttérben odaadóan segítik az Úr szolgáinak munkáját, akár névtelenül is.

Különösen legyenek áldottak a hűséges lelkészfeleségek (1).

 

– 2. Bárúkra is hatott az üzenet, ahogy leírta Jeremiás próféciáit, Isten jogos ítéletéről, a fogságról; – hiszen Jeremiásnak főként erről kellett szólnia.

Bárúk kedvetlenné lett az üzenet miatt, jajgatott, sóhajtozott; – nyugtalanságról, kínról, fájdalomról, megfáradásról panaszkodott.

Ki ne élt volna át hasonlót?

Már maga az emberlét is ítéletes: sok gyarlóság között gyötrődünk, a végén pedig ott a halál, addig is ki tudja mi vár ránk.

Emberileg érthető a sóhaj (2–3).

 

– 3. Isten azonban nem engedi, hogy egyéni, önző, önsajnálkozó érzéseink uralkodjanak el rajtunk.

Meginti Bárúkot is az Úr.

Most népek szenvednek, most népek ügye dől el, most történelmi idők vannak; – te pedig a saját sebeidet nyalogatod, Bárúk; – neked saját kívánságaid vannak; – magaddal foglalkozol most?

Nem helyes ez!

Az Úr rászól Bárúkra. (4–5)

Az Úr minket is megint gyarló szomorúságunkban.

Más emberi érzelmektől vezetetten szomorúnak, kedvetlennek lenni, nyavalyogni; – és más megszomorodni.

Az előbbi kapcsán int meg minket az Úr.

 

– 4. Ugyanakkor az Úr szava nemcsak megfedd, hanem rámutat az Ő szabadítására, az ajándékba megnyert életre, amit Jeremiás is hirdetett (5).

Ezt is halld meg Bárúk!

Isten az életért gyomlál (4).

Micsoda kegyelem: Bárúk személyes ígéretet kapott, azért hogy elhagyja egyszer és mindenkorra a személyes nyavalygást!

Szerző: refdunantul  2019.01.23. 04:00