Gedaljá, Babilonhoz hű helytartó ideje alatt a maradék nép körében egyre elevenebb lett az élet. Jismáél azonban a Babilon ellenes politika híve volt, és a szomszédos ammóniak támogatásával orvul megölte Gedalját, és a vele lévőket. Gedalját hiába figyelmeztették, hogy vigyázzon, mert az életére törnek (40,13–16). Asztalközösségben voltak egymással, a békesség közösségében, amikor Jismáél az orv mészárlást elkövette (1–3). Ezután Jismáél tovább öldökölt népe körében, a szomszédos ammóni király mögé bújva. Jismáél zarándokokat vágott le, akik gyászolva indultak a hetedik hónapban, az őszi ünnepek idején is a lerombolt templom felé (4–9). Lám, éppen megelevenedett a maradék nép körében az élet, és a kegyesség, amikor Jismáél tarolni kezdett. Jismáél ezután a maradék népet, köztük Jeremiást is, foglyul akarta vinni az ammónitákhoz, amikor Jóhánán, a megmaradt nép haderejének vezetője ezt megakadályozta. Ekkor Jismál gyáván elmenekült (10–15). Mi volt Jismáél célja, mi hajtotta őt? Milyen ügy igazolhat ennyi galádságot? Márpedig, csak gondoljunk bele, a mi életünk sem különb? Mire, kire hivatkozunk? Mi mozgat valójában bennünket? Uram, irgalmazz!

János 3,31–36

234. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.01.19. 04:00