Jeremiás próféta ISTEN ÍTÉLETÉT HIRDETI MINDEN NÉP FELETT, amelyet majd a 46–51. fejezetek próféciái hangsúlyoznak részletesen.

– 1. De a próféta már itt sorra veszi a népeket, kezdve a „listát” saját népén, aztán a végén három ponttal zárja azt, mert legvégül a föld minden országának, ahány csak van (17–26), ki kell innia Isten haragjának serlegét (Jelenések 16,1). Hiszen egyik nép sem különb a másiknál (15–16).

– 2. Isten, ítéletének borával „itatja le” ezt a saját magától, érdekeitől, önzéseitől már amúgy is megrészegedett világot, ahogy a harc előtt leitatják az ellenséget, hogy aztán az eszméletlen részeget könnyen levághassák… (2Sámuel 13,28).

– 3. Saját jólétünkben ez különösen felkiáltójeles. Milyen képmutató a gonosz hatalma alatt, a szabadság bőségében tobzódó ember: hiszen a tolerancia, a „mindenkit szeretünk, noha mindannyian mások vagyunk, de mégis egy nagy család vagyunk” hazugságába csomagoljuk ezt az önzést. Például: mi látványosan szeretünk minden szegényt, de közben gyerekmunkával „sajtolt” terméket veszünk a plázában… Uram, irgalmazz! Krisztus kegyelmezz! Dicsőség a magasságban Istennek!

1János 2,1–6

269. dicséret

 

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Szeretünk mindenkit, de csakis magunkat képviseljük a háttérben.

A szegények panasza jogos, de a szegények nyomorúsága nemcsak szegyénségükben van, hanem irigy gyűlöletükben a gazdagok iránt, és abban, hogy szegénységükért mindig csak a másik a felelős.

A vagyon relatív, a boldogság forrása pedig sem nem ez, sem nem az.

 

Ki kell innunk a harag serlegét, a bűn büntetését.

Nem maradhatunk büntetlenül, mert akkor Isten igent mondana a bűn sokféle vétkekben megjelenő, gyalázatos mocskára (27–28).

Ez a jogos ítélet minden nép pusztulását hirdeti meg. Indul a vész „néptől népig, egészen a föld széléig” (32). Trágyaként fortyog a pusztulásban mindenki: pásztorok, vezetők, vezetettek, gazdag és szegény, minden nép és nemzet (34), nincs hova menekülniük (35), sok a jajkiáltás.

A pusztulás és a halál pedig nem a lét, hanem csak az élet ellentéte.

 

Ez az ítélet hangja.

A mi generációnk erre legyint, nem veszi komolyan, neveti, nem akarja, nem tudja meghallani…

Valójában ez a süketség a nyomorúságok nyomorúsága.

Szerző: refdunantul  2018.12.28. 04:00