Jeremiás próféta könyvében folyamatosan VÁLTOZNAK AZ IDŐSÍKOK, mint egy modern regényben.

– 1. Itt a 24. fejezetben, Kr. e. 597-ben vagyunk, amikor Jeruzsálem városának egy részét már fogságba hurcolták Babilonba (1). Akik pedig otthon maradhattak, azok elbizakodottan azt gondolták, hogy ők különbek, ezért maradhattak meg (2–7).

– 2. Tíz évvel későbbre utal Jeremiás látomása, a jó fügék mellett a rothadt fügékről… Hiszen minden hívő gőg rothadt az Isten előtt, ezért ezeket tíz év múlva, Kr. e. 587-ben ugyancsak fogsággal büntette az Úr (8–10). „Ne légy elbizakodott, hanem félj!” (Róma 11,20; Efezus 2,8–9)

– 3. Az idősíkok változtatása azonban itt a Szentlélek szerkesztése, és nem valami ügyes kreativitás. Mert nem az idősíkok váltakozása, hanem az Ige üzenetének íve, az ítéleten át a megváltó kegyelem felé vezető sodrása hozta létre a prófétai könyvet. A Dunántúli Református Múzeum kiállításának is ez volt a meghatározója; – miszerint ne időrendi, hanem üdvtörténeti bemutatás történjék; – hiszen az egyház nem múzeum; – hanem ma is a legérvényesebb üzenetet hirdeti: – Megváltott emberek vagyunk, Jézus Krisztus megszületett, meghalt és feltámadott, érettünk…

1János 1,1–4

182. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Még az idősíkok változásához annyit, hogy egy fejezettel odébb, a 25. fejezetben jóval korábbi „időben” vagyunk: Kr. e. 605-ben, amikor Babilon legyőzte Egyiptomot, és Jeremiás elkezdett prófétálni.

 

Isten Igéje, Jeremiás „látásában”, rothadt fügéhez hasonlítja a testvéreik ellenében is önhitt kegyeseket.

A korábban fogságba cipelteknek kegyelmet hirdet az Úr, mert ők a „jó füge”; – csakis Isten kegyelméből azok, de azok, minden bűnük és nyomorúságuk ellenére is.

Isten mondja meg, „kik” a jó füge (2–7).

Szerző: refdunantul  2018.12.26. 04:00