A próféta SIRATÓÉNEKET mond (9–21) romlott, hitetlen, „halott” népe felett (1–8).

– 1. Hosszú fejezetek óta komor Jeremiás hangja, szinte mi is belekeseredünk. De ez a komorság nem a próféta búskomorsága, ez nem valamiféle „depresszió”, ami minden mást is csak sötéten láthat. A próféta szomorúsága nem a saját gyarló lelkéből fakad, nem a „pszüchéjéből” tör elő. Hanem Isten Lelkének munkája ez a megszomorodás, és az azt követő prófétai igehirdetés, amely az Isten világosságában rámutat a hitetlenség minden rettenetére.

– 2. Tehát ez egy fontos megkülönböztetés: Mi az, ami a saját lelkünkből tör elő, és mi az, amire az Isten Lelke indít minket: a gyarló „pszüché”, vagy az áldott „pneuma” vezet bennünket!

– 3. A Szentlélek azonban nemcsak siratásra indítja a prófétát. Vegyük észre azt is, hogy minden fejezetben, így itt is van utalás az egyetlen megoldásra. A Szentlélek nemcsak megszomorít, nem is csupán vigasztal, hanem rámutat a megváltó megoldásra: „Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem…” (23)

Zsidók 3,1–6

25. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 4. Szentlélek Úr Isten, jöjj! Advent idején ragyogtasd fel előttünk Jézus Krisztust, akiben kedved telik (Lukács 5,37), és aki által bennünk is kedved telik, mert igazságodhoz, üdvösséges mércédhez igazodhatunk.

Ne a „pszüché” vezessen, hanem a „pneuma”!

Bach kantátáit hallgatva mondhatom példaként, hogy ezekben a művekben tapasztaljuk, milyen az, amikor a hangjegyeket és a mondatokat nem a „pszüché” vezeti.

Szerző: refdunantul  2018.12.02. 04:00