Hazafelé tartottam, amikor egyszerre csak belém hasított a mai igeszakasz kiemelt verse: „Mindenki össze–vissza futkos, mint a harcban száguldozó lovak.” (6)

Mindenütt emberek, dugók, nincs parkoló, nincs hely, nincs nyugalom, egy másodperc ingermentes „tér” sincs sehol (14–16). Mindenhol „pörgés” – nemcsak a fővárosban, hanem a kisvárosokban is; – nemcsak a valóságban, hanem a képernyőkön is; – a könyvekben és a blogokon; – mindenütt, mindenki nyüzsög, tesz–vesz, törekszik, harcol, küzd, szót szól, véleményt mond; – miközben egyre inkább csak önmagával törődik „valahányuk”; – a vallásban, a buzgalomban, a hitben, a szolgálatban szintén.

Mintha megtelt volna ez a földgolyó; – de nem fészkét szerető gólyákkal, gerlicékkel, fecskékkel, hanem harcban vágtató, megzavarodott lovakkal, akik megbokrosodva törnek–zúznak, árkon–bokron át… (6–7).

Csillagokat bámulva ábrándozunk kifelé a saját énünkből (1–3), és tévelygünk (4), bölcsen és kegyesen is; – mert valójában mindenben csak önmagunkat imádjuk és képviseljük. Nincs ennél nagyobb bálványimádás.

Szégyent fogunk vallani, az Úr rendje, törvénye nélkül (9).

Zsidók 2,5–18

301. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Most nem oldom fel az üzenetet, mert a próféta sem teszi: „Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel, beteg a szívem. Népem kiáltása hangzik messze földről… nem szabadultunk meg!” (18–23)

Szerző: refdunantul  2018.12.01. 04:00