A „BOLOND” (’evíl) kifejezés gyakran szerepel a Példabeszédek könyvében is (10,8), hasonló értelemben: Mindaddig bolond az ember, amíg az élő, szabadító, megváltó Istenét meg nem ismeri.

– 1. A bolond ember, a bolond nép esztelenségeket, hitetlenségeket művel: romlást és pusztulást hoz magára és a vele lévőkre (20), minden megrendül az emberi ostobaság által (23–27), és hiába menekülne az ember bárhová, nincs védett hely, nem segít az arany sem (29–31).

– 2. Ez a bolondság valójában az, amit Isten Igéje máshol bűnnek nevez, és aminek következménye a teljes káosz és pusztulás, ami valójában Isten jogos ítélete a bűn felett (28). Ennek a bolondságnak az a természete, hogy az ember bölcsessége is csak ezt a bolondságot és romlást növeli (22). Saját erőnkből csak arra vagyunk bölcsek, hogy rosszat tegyünk. Ahol bűn van, ott rombolás és nyomorúság jár a nyomában. Minél tehetségesebb valaki, annál nagyobb gazember lehet, ha közben meg nem tér.

– 3. Gyötrődjünk egy kicsit ezen a helyzeten, a prófétával együtt, szoruljon el a szívünk, akadjon el a lélegzetünk (19). Kegyelemi állapot, ha tudunk gyötrődni az állapotunk felett. Ez a gyötrődés szabadítás után kiált, Krisztusért könyörög.

Titusz 3,1–7

359. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.11.24. 04:00