A KLASSZIKUS HÁRMAS FELOSZTÁSBAN áll előttünk a mai igeszakasz.

– 1. Diagnózis: Minden dicsőség, hervadó virág! (24) Ezt ma intenzíven tapasztaljuk, miközben tevékenységmániába és ezernyi pótcselekvésbe menekülünk a hiábavalóság kínja elől (18).

– 2. Megoldás: Bizonyosságunk, hogy hiábavaló életünkből kiváltott, megváltott, kiválasztott emberek vagyunk. Nem romlandó ezüstön és aranyon, hanem drága véren vállaltak értünk kezességet (18–21). Minden elmúlik, elveszik, de a két pofával, szünet nélkül, lehengerlően dumáló világunkban is tudjuk, hogy az Úr és az Ő beszéde marad meg örökké (25), azokkal együtt, akik Őbenne hisznek.

– 3. Buzdítás: Törekedjünk „szentségre”, Isten erejével, az Ő megjelenéséig! Legyünk józanok, hittel, reménységgel, testvéri szeretettel teljesek az Úrban; – felvállalt, nem elfojtott, de Őáltala feltisztuló vágyakkal élve. Már kegyelem alatt állunk, ha félünk. Félelmünk istenfélelemmé érik, amellyel segítségül hívjuk az Úr nevét (13–17; 22–23).

4Mózes 28,16–31

436. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.11.09. 04:00