A FÉRFI ÉS NŐ KAPCSOLATÁBAN Isten teremtési rendje érvényesül.

– 1. A férfi a felelős a rábízott nőért, akire úgy vigyáz, mint a tulajdon testére (28–29), mint a saját szemefényére (1Mózes 2,18–25). Ezért a férfi legyen férfi, feje a feleségnek, a családnak, felvállalva ezt a felelősséget övéiért, amely egzisztenciális és lelki felelősség egyaránt. A felelősség ugyanis mindig szolgálat (23; 25).

– 2. A nő pedig legyen nő, aki a mai modern társadalmak „szabadságolásában” is azt a finomságot, kedvességet, „fészekmeleget” tudja biztosítani, amire csak egy nő képes (24).

– 3. Itt tehát csak a felszínes olvasat lát valamiféle alá és fölé rendelési viszonyt, valójában Isten rendjében, hitben megvalósuló, áldást hozó „nemi szerepekről” van szó (21). Az apostol nem is hoz szóba ezzel kapcsolatosan más lehetőséget, hiszen Isten férfivá és nővé teremtette az embert, és szolgálatukban megáldotta őket (1Mózes 1,27). Az ember „boldogságának” forrása, az Istentől megáldott házassága. Minden borul, ha ez a legfontosabb „terület” nem rendezett.

4Mózes 25

119. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázat

– 4. Az apostol a házasság képét Krisztus és az egyház viszonyára alkalmazza (32): hiszen ez a kapcsolat, a boldogság maximumának, az üdvösségnek forrása, abban a rendben, ahol Krisztus a fej, mi pedig egymásnak testvérei vagyunk, a magunk helyén (27; 30). Nem vagyunk egyformák, nem vagyunk „egyenlőek”, de Jézus Krisztus előtt egyformán fontosak és értékesek vagyunk. Isten előtt nincs „demokrácia”, sem a házasságban, sem máshol, mert sokkal magasabb, mennyei szinten valósul meg Őelőtte – az „Ő félelmében” – az életünk (33). Jézus Krisztusban, valójában szeretetben szolgálunk egymásnak (Galata 5,13).

Szerző: refdunantul  2018.11.04. 04:00