Gyarlón megfogalmazva kimondhatjuk, hogy minden értelmezés kérdése. Elég azt a legapróbb példát idehozni, amit én magam is megtapasztalok: miszerint, ha mondok valamit, egészen máshogy hallom azt vissza, mert abban már benne van egy sereg értelmezés, azoknak az értelmezése is, akik azt továbbadták. Egy igehirdetést hallgatva, olvasva, azonnal kiszűrhető az igehirdető értelmezési kerete, amelyben mozogva szemléli a textust. Ettől az értelmezési kerettől, aminek mibenlétére most lehetetlen kitérnem, nem is tudjuk függetleníteni magunkat. Az apostol nem is tagadja ezt a tényt, inkább kiemeli. Csakhogy Pál azt hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus evangéliuma, abban Isten zsidóknak és nem zsidóknak kijelentett szabadítása, bátorítása az egyetlen értelmezési rendszer, amiben nem értjük félre az Írásokat, és nem rontjuk el halálosan az életünket (12–13). Ez felel meg Isten örök végzésének (11), ami eddig el volt rejtve, de amit most az Isten, hosszú évszázadok előkészítése után (5–6), kijelentett Pálnak (8–9), majd Jézus Krisztus egyházára bízta ezt az üzenetet (10).

4Mózes 20,1–13

126. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Jézus Krisztusban élni olyan, mint amikor valaki az Édenkert védett, biztos, áldott, örök „keretei” között mozoghat újra… Ez az egyetlen „értelemzési rendszer”. Nincs más. A többi szép, érdekes, de hiábavaló bölcselkedés.

Szerző: refdunantul  2018.10.28. 04:00