Nincs idő semmire, és amikor az ember hosszú idő után a dolgaira tekinthet, addigra azok megavulnak. Nagyanyám egykori otthonos vályogháza, a friss kaláccsal és meleg teával, ma az enyészeté… Minden a szétesés felé siet ebben a világban: kiesnek dolgok a kezeink közül, és ezerfelé hullanak alá: szétesnek házasságok, szétzilálódnak családok, összevesznek testvérek, vitatkoznak és összekülönböznek hittestvérek, feszültség az egyházban, érdekek és harcok a világban. Pál egyetlen, himnikus szárnyalású körmondatban mond ellent ennek a szétesésnek. De ez a himnusz nem költészet. Ez a himnusz bizonyosságból fakadó tényeket sorol fel, amelyeknek csúcsa, hogy Isten, Jézus Krisztusban egybeszerkeszt mindent, akarata és jótetszése szerint (9–10). Ne azon spekuláljunk, hogy ki lehet részese ennek az „egybeszerkesztésnek”, és ki nem, meg hogy milyen ez az „egység”; – hanem örüljünk ennek; – munkáljuk ezt; – az Úrban: – Nem rombolunk, nem szétzúzunk, nem feszültséget támasztunk; – hanem egybeölelünk, gyógyítunk, segítünk...

4Mózes 17,1–15

33. zsoltár

Hozzáfűzés az igemaghyarázathoz

A mi boldog lehetőségünk és szolgálatunk az, hogy üdvbizonyosságunk erejével, Isten minket kiválasztó és megváltó kegyelmének fundamentumán magasztaljuk Őt azzal (3–7), hogy mindeneket egybeszerkesztő indulatának sáfárai vagyunk ebben a világban (6): – nem rombolunk, nem szétzúzunk, nem feszültséget támasztunk; – hanem egybeölelünk, gyógyítunk, segítünk...

Tudom, a mindennapokban ez szinte lehetetlenül nehéz.

De legalább „elvként” merjük kimondani: Isten akarata eleve az egybeszerkesztés, „mindenek egybeszerkesztése”.

Felette nagy titok ez!

Mégis, ezt mutatta meg rajtunk, amikor széteső életünk után nyúlt (7; 11–14).

Mi is csak megváltó szeretetének követei lehetünk.

Tegnap este rendet csináltam egy fészerben. Jól esett…

Szerző: refdunantul  2018.10.24. 04:00