– 1. A sötétség teljes Jézus halálakor. Ez nem a gyász sötétsége, hanem a világ állapotának sötétsége, az Isten nélküli világ korma, a „hasadt” emberlét nyomásának terhe és sötétsége; –  hogy aztán annál látványosabb lehessen az üdvösség világossága (44). – 2. Letenni a sötétség terheit! Elengedni mindent! Nem eltékozolni a dolgokat, hanem átadni az Úrnak: – letenni mindent, testünket, lelkünket, életünket az Isten kezébe. Ennek lehetősége már a pirkadat. Jézus így tett, és Őáltala mi is így cselekedhetünk. Nincs ennél nagyobb megnyugvás. Nem folyton–folyvást küzdeni, perlekedni, harcolni, hanem a kellő időben megadni magunkat a kegyelemnek (46). – 3. Le lehet tenni „ezeket”, mert a „kárpit”, a függöny kettéhasadt, és betekinthetünk abba, ami eddig elrejtett volt, valamint már részesülhetünk is az Isten kegyelmének, a „szentek szentjének” gazdagságból, miközben kezdi beragyogni életünket az üdvösség világossága (45).

4Mózes 13

128. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 4. Lám, lehetnek olyanok, mint itt a római százados, meg sok bűnbánatot tartó ember, akik már letehették életüket az Úr kezébe. Vannak olyanok, akik még csak távolról nézhetik, ami történik, de legalább látják mindezt, van még remény számukra is (47–49).

– „Akaszd a fára üresen maradt tarisznyádat, … mert ingyen is átvisz, aki átvisz…” (Kányádi Sándor, Távolodóban).

Szerző: refdunantul  2018.10.18. 04:00