Mint a vércseppek hullottak alá Jézus verejtékcseppjei, amikor könyörgött. Hiszen a bűn keserű poharát kellett kiinnia: – Őneki, aki tiszta volt, aki iszonyodott a bűntől. A keserű pohár kifejezésen gondolkozzunk most el. A kép azt szemlélteti, hogy a világban elkövetett mérhetetlen bűn következménye nem múlik el nyomtalanul, nem tűnik el a semmibe. Mi hajlamosak vagyunk, megkísértve a gonosztól azt gondolni, hogy majd az idő eltünteti a bűneink okozta sok nyomorúságot. „Bűneink leve” összecsöpög egy nagy kehelybe: undorítóbb, mint a trágyalé. Bocsánat a képért; – hiszen gyengíti a lényeget. A lényeg az, hogy nem tűnik csak úgy el a bűn, annak rombolása, „leve”. Ez a serleg kicsordult. Ezt a serleget itta ki Jézus Krisztus, a kereszten: miattunk, érettünk, helyettünk. Mi facsartuk bele annak tartalmát. Isten meghallgatta Jézus imádságát: – végbement az Isten akarata a kereszten; – a bűn keserű pohara üres; – bűneink következményét Ő vette magára; – hogy Isten könyörülhessen rajtunk. Lehet–e visszaélni ezzel a kegyelemmel? Ne vedd könnyedén a bűnt. Csak Jézus Krisztusnál van megoldás, megváltás, megújulás.

4Mózes 7,42–89

340. dicséret

Október 9. kedd – A teljes igemagyarázat

(42) „…ezt a poharat…” (Lukács 22,39–46)

Ez itt, a Gecsemáné kertjében, egy imaközösség: ahol a nagy apostoli csapattól beljebb imádkozik a kiválasztott három tanítvány, majd ezektől is beljebb, maga Jézus (39–40).A közös imádságban sem osztunk meg mindent egymással.

Vannak olyan „témák”, amelyek csak Isten előtt tárhatók fel.

Jézus azonban azt kéri, hogy amíg Ő maga beljebb imádkozik, Ővele együtt a tanítványok is imádkozzanak.

Tudjuk, hogy Ő esedezik érettünk az Atya előtt (1János 2,1–2), ezért mi is szüntelenül imádkozunk, rendszeresen könyörgünk (1Thesszalonika 5,17), és mindent imádságos szívvel teszünk.

Nem billent át nálunk az inga?

Egyre inkább csak a pénz, a jog, a gazdaság, az intézmény, a beruházás, a közélet izgat fel bennünket, és egyre kevésbé a speciális egyházi szolgálatok, az Ige, az imádság gyönyörűsége.

„Na, gyorsan olvassunk Igét, imádkozzunk, mert így illik, aztán jöjjön a lényeg…” – ez jellemzi sok tanácskozásunkat.

Ige és imádság nélkül élünk sokan: – bizony „alszunk”; – hitben, lélekben, reménységben fáradtan bóbiskolunk.

Az ember testileg elfárad, mi emberek különbözőképpen bírjuk a terhelést, de előbb–utóbb mindannyian kidőlünk. Ez „természetes”; – itt.

Az a nagy baj, ha hitben dőlünk ki, még mielőtt testileg innen kimúlva „elaludnánk”.

Ebben a lelki alvásban állapotban bizony könnyen eshetünk kísértésbe, és nemcsak kísértésbe esünk, hanem el is bukunk (40).

Jézus imádsága azonban imaharc, tusakodás.

Pontosan értsük azt, amit Jézus kér!

Azt kéri, hogy mindenben legyen meg az Úr akarata, és imatémaként teszi fel a kérdést, hogy van–e más útja a megváltásnak, mint a kereszt keserű pohara?

Van–e a bűn megoldására más mód, mint a kereszt?

De a „módban” is legyen meg az Úr akarata: – hogy miként oldja meg az Atya a bűn kérdését.

Mint a vércseppek hullottak alá Jézus verejtékcseppjei, amikor könyörögött.

Hiszen a bűn keserű poharát kellett kiinnia: – Őneki, aki tiszta volt, aki iszonyodott a bűntől.

A keserű pohár kifejezésen gondolkozzunk most el. Ez a fontos most.

A kép azt szemlélteti, hogy a világban elkövetett mérhetetlen bűn következménye nem múlik el nyomtalanul, nem tűnik el a semmibe.

Igen, ez a kép ezt hangsúlyozza!

Mi hajlamosak vagyunk, megkísértve a gonosztól azt gondolni, hogy majd az idő eltünteti a bűneink okozta sok nyomorúságot.

„Bűneink leve” összecsöpög egy nagy kehelybe: undorítóbb, mint a trágyalé. Bocsánat a képért; – hiszen gyengíti a lényeget.

Érteni vélem, mert én semmiféle erjesztett ételt nem tudok befogadni, inkább a halál, még a gondolatába is belehalok, annyira undorít mindenféle tejtermék. Bocsánat, ez is gyenge kép!

A lényeg az, hogy nem tűnik csak úgy el a bűn, annak rombolása, „leve”: – még a gúnyos mosoly következménye sem; – nem tűnik el a másik megkínzása; – nem felejtődik csak úgy el a másik bántása, saját igazságunk, vagy bármiféle nemes ügy miatt.

Ez a serleg kicsordult.

Ezt a serleget itta ki Jézus Krisztus, a kereszten: miattunk, érettünk, helyettünk.

Vérrel verejtékezett, iszonyodott, de kiitta.

Mi facsartuk bele annak tartalmát.

Jézust angyal erősítette.

Isten meghallgatta Jézus imádságát: – végbement az Isten akarata a kereszten; – a bűn keserű pohara üres; – bűneink következményét Ő vette magára; – hogy Isten könyörülhessen rajtunk.

Lehet–e visszaélni ezzel a kegyelemmel?

Vedd komolyan: egyetlen félrelépés sem múlik el a semmibe, következménye van.

Ne vedd könnyedén a bűnt.

Csak Jézus Krisztusnál van megoldás, megváltás, megújulás.

Szerző: refdunantul  2018.10.09. 04:00