Az írástudókkal két nagy baj van! Az egyik nagy baj, hogy nem ismerik fel Jézusban az Isten Fiát, és nem látják meg Őt a szent Írásokban, ezért számukra az Írás csupán „erkölcstankönyv és szertartáskönyv”, meg egy politikai, e-világi messiás váradalma (45–47). A másik nagy baj: Ahol nincs Krisztus–hit, ott vallásosan is hazug az élet. Az írástudók becsvágyók, mert hosszú köntösükkel Isten Igéjét és dicsőségét képviselnék, és erre hivatkozva mégis maguknak követelnek tekintélyt, főhelyet, megkülönböztetett köszöntéseket (46). Az írástudók nyereségvágyók, de itt is kegyesen, hiszen a törvény előírta az özvegyek látogatását, felkarolását (5Mózes 14,29), ezek pedig addig látogatták őket, amíg vagyonuk az övéké lett (47). Az írástudók képmutatók, mert színlelésből hosszan imádkoznak (47). Pedig nem a látványos ima az ima (Máté 6,5–6). Nem baj, ha meglátnak bennünket imádkozni, vagy ha együtt imádkozunk, de imádkozzunk és ne színleljünk. Az írástudók a kor vallási előkelői, és sem hit, sem szeretet nincs bennük (Márk 12,30-31). A legsúlyosabb ítélet jár ezért (47). Joggal rettenjünk meg! Ismerjünk magunkra! A megrettenés már kegyelmi jel…

Zakariás 14

278. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A másik nagy baj az írástudókkal az, hogy mivel nem látják Jézus Krisztusban a megváltót, ezért lelketlen tanításukból hasonló magatartás következik, ahogy ezt korábban a farizeusoknál is megítélte az Úr (11,43; 14,7). Az írástudók többsége amúgy is a farizeusok közül került ki.

Szerző: refdunantul  2018.09.29. 04:00