Mit jelent pontosan az, amit itt a virágvasárnapi sokadalom, Isten Lelke által kiált: „A mennyben békesség és dicsőség a magasságban!” (18) Ellentétben a karácsonyi szózattal (Lukács 2,14), most a földön nem lesz békesség, mert csak az Isten jóakarata alatt álló embereké a békesség. Itt hamarosan kiderül, hogy sokan nem fogadják el az Urat, Őt keresztre viszik. A békétlenség ideje jön majd el, mert dönteni kell Őfelőle! Kihez tartozunk? (38) A farizeusok rá is szólnak Jézusra, hogy hallgattassa el tanítványait, mert Istenként dicsőítik Őt (39). Az Úr azonban mindig az Őt megvallók pártjára áll. Hamarosan népe elhallgat, és akkor a kövek kiáltanak, a lerombolt Jeruzsálem kövei, mert széthullik minden az Úr nélkül. Illetve a „kőszívű pogányok” szólnak majd Őróla, amíg Izráel meg nem tér. Vízválasztó, hogy Mestered–e Jézus, egy nagy gondolkodód, bölcsed, vallásalapítód; – vagy Urad, Királyod, Szabadító Istened? Nem hallgathatunk, szólnunk kell, azok nyomába állva, akik évezredek óta Jézus Krisztust dicsőítik. Velünk az Isten ebben! (Máté 1,23)

Zakariás 6

264. dicséret

 

Szeptember 21. péntek – A teljes igemagyarázat

 

(39) „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” (Lukács 19,28–40)

 

– 1. Jézust itt hódolatban, imádatban részesítik, dicsőítik.

Lukács ezt emeli ki virágvasárnap: a hitvallást Jézus Krisztusról!

Isten Lelke által történik ez a dicsőítés (37–38).

Ezért a bonyolult virágvasárnapi események is, minden szervezés nélkül, tökéletes rendben történnek (28–36).

A virágvasárnapi bevonulás istentisztelet, hiszen itt a hódoló sokaság megvallja:

– Ő az, akit a próféták megígértek;

– Ő az, aki az Úr nevében jön (38);

– Ő az, akit más evangéliumok szerint hozsannázva köszöntenek (Máté 21,9), mert a hozsánna (Zsoltárok 118,25) segélykiáltás és üdvkiáltás egyszerre;

– Ő az, akire szükségünk van (34);

– Ő az Úr, az egyetlen Király, aki valóban tud segíteni rajtunk;

– Ő az, aki a mennyben békességet szerez nekünk, Isten előtt.

 

– 2. Mit jelent pontosan ez az utóbbi, amit most így fogalmaz meg a sokadalom, Isten Lelke által: „A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” (18)

Ellentétben a karácsonyi szózattal, most a földön nem lesz békesség (Lukács 2,14).

Hiszen csak az Isten jóakarata alatt álló embereké a békesség.

Márpedig itt hamarosan kiderül, hogy sokan nem fogadják el az Urat, Őt keresztre viszik; – így a békétlenség ideje következik el: – dönteni kell Őfelőle!

Kihez tartozunk? (38)

 

– 3. A farizeusok rá is szólnak Jézusra, hogy hallgattassa el tanítványait, mert Istenként dicsőítik Őt (39).

Az Úr azonban mindig az Őt megvallók pártjára áll.

Hamarosan népe elhallgat, és akkor a kövek kiáltanak, a lerombolt Jeruzsálem kövei, mert széthullik minden az Úr nélkül.

Illetve a „kőszívű pogányok” szólnak majd Őróla, amíg Izráel meg nem tér.

Vízválasztó, hogy Mestered–e Jézus, egy nagy gondolkodód, bölcsed, vallásalapítód; – vagy Urad, Királyod, Szabadító Istened?

Nem hallgathatunk, szólnunk kell, azok nyomába állva, akik évezredek óta Jézus Krisztust dicsőítik.

Velünk az Isten ebben! (Máté 1,23)

Szerző: refdunantul  2018.09.21. 04:00