Az Úr végzi el, hogy mi mindent elengedhessünk (28), minekutána Ő aztán örökkévaló javak sokszorosát ajándékozza vissza nekünk: házat, feleséget, testvért, szülőt, gyermeket, de már az Isten országának boldog rendjében és örökségében (29). Nem véletlen, hogy őket említi elsőként az Úr, mert őket bízta ránk kiváltképpen az Isten. Bizony, először el kell engedni mindent, hogy áldott rendben kaphassuk vissza azokat az Úrtól. Olyan ez, mint amikor egy csomó dologgal van tele a kezem, összevissza, kicsúszkálva, és még mindig nyúlok valamiért, meg pakolnak is rám. Ilyen helyzetben sokszor csak az a megoldás, hogy elengedjük az egészet, és a fontosakat szép rendben újra felvesszük, már Isten kezéből elfogadva azokat. Akinek tele van a keze és a szíve, annak először lelki szegénnyé kell lennie (Máté 5,3), elengednie mindent, hogy csak az Úr maradjon, Ő pedig sokszorosát adja vissza, nem mennyiségben, hanem üdvösségben, örömben, az Ő rendje szerinti fontosságban (30). Már ebben a világban (!) kezdődik ez az üdvösséges rend!

Zakariás 1

  1. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az Istennel való viszonyunkban soha nem üzletről van szó, hanem mindig kegyelemről, amelyben Ő az, aki cselekszik, aki bőségesen ad.

Sőt, azt is Ő végzi el, hogy mi mindent elengedhessünk (28), minekutána Ő aztán örökkévaló javak sokszorosát ajándékozza vissza nekünk: házat, feleséget, testvért, szülőt, gyermeket, de már az Isten országának boldog rendjében és örökségében (29).

Szerző: refdunantul  2018.09.16. 04:00