Próbáljuk „kölcsönösségben” szemlélni Jézus szavait, mert nincs ember, akire ez ne vonatkozna. Folyton vétkezünk egymás ellen. Ezért állandó, imádságos feladat, hogy amikor én szenvedem meg a másik ember ellenem irányuló vétkeit, gondoljak arra, hogy én éppen ki más ellen vétkeztem. Mindig a saját magam megszenvedett sérelmei fájnak igazán, míg az, amit én okoztam másoknak, az szinte nem is létezik. Ezért imádságos feladat, hogy az ellenem vétkezőt ne indulatos bosszúval intézzem el, hanem figyelmeztessem. Vannak olyan helyzetek, amikor nem kell tehetetlenül tűrni, hanem szólni kell, figyelmeztetni, kölcsönösen tisztázni a történteket. De ez a tisztázás nem annak vitatása, hogy kinek van igaza, mert így soha nem tisztázódik semmi. Csak egyfajta tisztázódás létezik: együtt odaállni Jézus Krisztus elé, bocsánatot kérni és megbocsátani, újra és újra, hétszer, hetvenszer, hetvenszer hétszer; – közben pedig megtisztulni. Ha ez lehetetlen, akkor tovább imádkozni, tűrni, erre várni az Úr előtt.

Mikeás 3

35. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Vigyázzunk magunkra? Annyi a kísértés, mi pedig olyan nyomorultak és erőtlenek vagyunk! Megváltó Urunk, vigyázz ránk, mint tulajdonaidra! Ez a könyörgés a botránkoztatás és a megbocsátás kapcsán is nélkülözhetetlen.

Szerző: refdunantul  2018.09.07. 04:00