Isten Szentlelke győzi meg az embert. Ő beszél a lelkünkre. Ő szabadít meg a gyötrelmektől, megváltó szeretete által (28). Ő az, aki az áthidalhatatlan szakadékot, a nagy „közbevettetést” átíveli (26). Csak az Úr képes erre. A „gazdagság és a szegénység” soha véget nem érő „erkölcsi” kérdése csak ürügy arra, hogy sokkal nagyobb dolgokról szóljon a mi Urunk. Hiszen „odaát” nem ez lesz kérdés, csak itt rágódunk rajta, mint „Floki a lábtörlőn”. Ezért, figyeljük meg, indulatok nélkül, objektíven szól a gazdagról és a szegényről is a példázat (19–21). Ott kezdődik a lényeg, ahogy ezek mindketten meghaltak (22). Jézus Krisztusban van szabadulás ott, ahol az ember számára felfoghatatlan a „közbevettetés”. Ehhez képest a szegény és gazdag, a „kicsi” és a „nagy” közötti különbség lényegtelen. Ez csak itt számít, bár látszólag mindent ez mozgat, még az egyházban is. Itt üdvösségről és kárhozatról van szó, valamint a szabadulás kegyelméről (22–28). Nem kevesebbről. Mindezt Igéje, és nem folytonos és látványos csodák által cselekszi meg az Isten (29–30). Hiszen a legnagyobb csoda a miénk már, mert a gyötrődő gazdag kérése szerint egy „Valaki” visszatért a halálból (30–31).

Mikeás 1

57. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Mégis, lám, hol tartunk a hitben, hova tart ez a világ, és benne mennyire lesz kovásszá Isten népe? Nem is ez a fő kérdés. Adjunk hálát, hogy ma is, minden nyomorúság ellenére is, a jólétből fakadó nyomorúságok ellenére is, hirdetik az evangéliumot, szólják az Igét, szerte a világon; – színből vagy szívből, de hirdetik a feltámadott Jézus Krisztust (Filippi 1,18). Még szól az Ige. Ennyi elég. A többit az Úr cselekszi, akarata és jótetszése szerint.