AZ ÜDVBIZONYOSSÁG képes egyedül átformálni ezt a földi életet, mert az ilyen ember nem itt akarja a „mindent”, ezért tud adni, megbocsátani, szeretni. Boldog az az ember, aki tudja, hogy Ő Isten országának vendége, már itt (15). – 1. Gyönyörű a kép: Az Isten országa egy nagy vacsora, vagyis öröm, bőség, asztalközösség (16). – 2. Boldog az az ember, aki hallja, meghallja a „Gazda” hívását és nem mentegetőzik, javakra, üzletre, magánéletre hivatkozva. Hiszen az itteni „javaink”, „üzleteink”, „magánéletünk” csak a „Gazda” jelenlétében lehetnek boldoggá (16–20). Aki hallja a hívást, és nem fogadja el azt, az kívül marad! (24) – 3. Boldog az az ember, aki tudja, hogy sok hely van az Isten országában (21–23). Boldog az az ember, aki behozhat másokat is ide! Ez itt a lényeg. Minket csak ez a szándék vezérelhet, sok itt még a hely (János 14,2), viszem a hírt, hozom az embereket, hivatalosokat és nem hivatalosokat; – nem kényszerítem, de unszolom őket. Mindenkit unszolok, mert valójában mindenki szegény, nyomorék, sánta, vak az Isten nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki be is mehet. De ez már a „Gazda” dolga.

Ámósz 5

5. zsoltár

(15) „Boldog az, aki Isten országának vendége.” (Lukács 14,15–24)

AZ ÜDVBIZONYOSSÁG képes egyedül átformálni ezt a földi életet, mert az ilyen ember nem itt akarja a „mindent”, ezért tud adni, megbocsátani, szeretni.

Boldog az az ember, aki tudja, hogy Ő Isten országának vendége, már itt (15).

– 1. Gyönyörű a kép: Az Isten országa egy nagy vacsora, vagyis öröm, bőség, asztalközösség.

Hit által már itt ebből a vacsorából kapunk kóstolót.

Igazi örömhír ez egy bulizásaival is a szomorúság elől menekülő, bőségében is nélkülöző, sokaságában is magányos és széthúzó világban (16).

– 2. Boldog az az ember, aki hallja, meghallja a „Gazda” hívását és nem mentegetőzik, javakra, üzletre, magánéletre hivatkozva.

Hiszen az itteni „javaink”, „üzleteink”, „magánéletünk” csak a „Gazda” jelenlétében lehetnek boldoggá (16–20).

Folyamatosan mentegetőzünk, nem tudunk örülni annak, ami van és amit remélhetünk, nem halljuk a „Gazda” szavát, hívását, elnyomják azt ezernyi idegen zajok, és itt, ebben a világban azonnal, most, mindig „több” kell.

Ezért belehalunk a boldogtalanságba.

Vegyük ezt komolyan, mert aki hallja a hívást, és nem fogadja el azt, az kívül marad!

Mi pedig halljuk, és nem vesszük komolyan.

Könyörülj rajtunk, Urunk, vedd le rólunk a „hivatalosság” átkát; – azt, hogy megszoktuk, eluntuk a Te szavadat, és új élmények felé néztünk; – pedig „hivatalosak” vagyunk, meghívtál minket! (24)

– 3. Boldog az az ember, aki tudja, hogy sok hely van az Isten országában.

Nem azért lesznek ott a szegények, nyomorkékok, sánták, vakok, mert a nyomorúságok valamiféle érdem lehetne, hanem mert meghalhatták a hívást, mert valaki vitte nekik a hírt, és behozta őket a vacsorára (21–23).

Boldog az az ember, aki behozhat másokat is ide!

Ez itt a lényeg.

Minket csak ez a szándék vezérelhet, sok itt még a hely (János 14,2), viszem a hírt, hozom az embereket, hivatalosokat és nem hivatalosokat; – nem kényszerítem, de unszolom őket.

Ez az itt szereplő kifejezés eredeti értelme.

Mindenkit unszolok, mert valójában mindenki szegény, nyomorék, sánta, vak az Isten nélkül.

Ez nem azt jelenti, hogy mindenki be is mehet.

De ez már a „Gazda” dolga.