– 1. A példázat mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy az Úr visszajövetelének várása, az állandó készenlét, és az idők jeleinek „meglátása” (54–56) akkor lehetséges, ha megszabadultunk a nagy ellenségtől, aki a teljes élettől és az élet Urától elválasztott bennünket, hogy örökké a bűn, a betegség, a halál nyomorúságos, kárhozatos börtönében senyvedjünk. Az Úr szabadít meg ettől az ellenségtől, akinek visszajövetelét várjuk, és azért várhatjuk Őt, mert már szabadok vagyunk a nagy ellenségtől, és minden ellenségeskedéstől. – 2. Hiszen a példázat ezek után arra is utal, hogy a krisztusi ember ebben a világban bölcsen bánik az ellenséggel. Ez a bölcsesség krisztusi szeretetből fakad, békességre törekszik, mert belátja, hogy minden konfliktus halálos, és abból senki sem kerülhet ki győztesen, mert előbb–utóbb mindegyik fél belebukik, belesorvad, miközben az ellenségeskedés már önmagában börtön, fogság, sok nyomorúsággal. A krisztusi ember bölcs, Ő lép, keresi a megoldást, még útközben, a nagy robbanás előtt. Ez akkor is igaz, ha egyes helyzetekben nincsenek kompromisszumok, és vállalni kell a konfliktust. – 3. A mi Elöljárónk előtt már nincs ellenfél, sem ellenség. De jó, hogy Őelőtte állunk (58).

Prédikátor 6

131. zsoltár

Szerző: refdunantul  2018.08.18. 04:00