JÉZUS HŰSÉGES SÁFÁRSÁGRA INTI TANÍTVÁNYAIT (41). – 1. A sáfár az, aki hűségesen engedelmes lehet, mégpedig kizárólag a gazdája felé, aki őt megbízta. – 2. A sáfár boldog ebben a mindhalálig hűséges szolgálatban (Jelenések 2,10). Ki az, aki közöttünk boldog? (43) – 3. A sáfárnak bizonyossága van. Tehát a sáfár nem a jutalomért hűséges, de bizonyossága ad erőt ehhez a mindvégig kitartó hűséghez (Márk 13,13), miszerint a „Gazda” megérkezik, és egész vagyona fölé rendeli őt (44). Ez a „minden” az üdvösség, amiből itt a leghűségesebb is csak „előízt” kaphat. – 4. A sáfár hű és okos, vagyis Isten Szentlelke nemcsak a szívét, hanem az értelmét is megvilágosította, amellyel megismerhette az Isten akaratát, és beláthatta a „Gazda” akaratának tökéletes voltát. Ez nagy méltóság és nagy felelősség, de annál több: nagy kegyelem! – 5. A sáfár tehát kegyelem alatt van. Ezért a sáfár nem cselekedhet a „Gazda” akarata ellen. Isten nem engedi meg, hogy visszaéljünk a kapott javakkal, és túllépjünk „határokat”, „záróvonalakat”. Mert Ő, a mi őrizőnk nem szunnyad (Zsoltárok 121,3). Áldott legyen érte!
Prédikátor 4
3. zsoltár
Augusztus 16. csütörtök – A teljes igemagyarázat
(42) „Ki tehát a hű és okos sáfár…” (Lukács 12,41–48)
JÉZUS HŰSÉGES SÁFÁRSÁGRA INTI TANÍTVÁNYAIT (41).
– 1. A sáfár az, aki hűségesen, mindenben gazdája utasítása szerint tevékenykedik, hiszen a gazda teljes vagyonát rá bízta, és ezzel a bizalommal nem lehet visszaélni.
A sáfár tehát csak hűséges, engedelmes lehet, mégpedig kizárólag a gazdája felé, aki őt megbízta.
Micsoda kegyelem: A „Gazda” megbízott bennünk.
Isten ránk bízta a teremtett világot és a másik embert (1Mózes 2,15).
Hogyan sáfárkodunk?
Ki nevezhető közöttünk sáfárnak, azaz a „Gazdához” mindvégig hűségesnek? (42)
– 2. A sáfár boldog ebben a mindhalálig hűséges szolgálatban (Jelenések 2,10).
Ki az, aki közöttünk boldog? (43)
– 3. A sáfárnak bizonyossága van.
Tehát a sáfár nem a jutalomért hűséges, de bizonyossága ad erőt ehhez a mindvégig kitartó hűséghez (Márk 13,13), miszerint a „Gazda” megérkezik, és egész vagyona fölé rendeli őt (44).
Ez a „minden” az üdvösség, az Isten országának teljessége, amiből itt a leghűségesebb is csak „előízt” kaphat.
– 4. A sáfár hű és okos, vagyis Isten Szentlelke nemcsak a szívét, hanem az értelmét is megvilágosította, amellyel megismerhette az Isten akaratát, és beláthatta a „Gazda” akaratának tökéletes voltát.
Ez nagy méltóság és nagy felelősség, de annál több: nagy kegyelem!
– 5. A sáfár tehát kegyelem alatt van.
Ezért a sáfár nem cselekedhet a „Gazda” akarata ellen.
Isten nem engedi meg, hogy visszaéljünk a kapott javakkal, és gonosz szolgaként, a „Gazda” késésére hivatkozva, Őt megtagadva, hűtlenné és léhán, önzően, gonoszul kegyetlenekké legyünk.
Az Úr nem engedi, hogy túllépjünk „határokat”, „záróvonalakat”.
Urunk, ne engedd!
Urunk, tudjuk, hogy kegyelem alatt vagyunk, és tieid életében nem engeded meg az akaratod elleni hűtlenséget (45–46).
Urunk, sokat adtál, és elvégzed, hogy abból sokat adjunk másoknak is, a Te dicsőségedre (47–48).
Nem vagyunk tökéletesek, de kegyelem alatt hűségesek és okosak maradunk, mert Krisztusban vagyunk, az Ő szeretetében.
Az Úr nem engedi, hogy elaludjunk a kormánykerék mellett; – ha elbólintanánk is, és történnének életveszélyes vargabetűk; – akkor is megőriz az úton.
Mert Ő, a mi őrizőnk nem szunnyad (Zsoltárok 121,3).
Áldott legyen érte!
