– 1. Minden fő téma együtt van itt, „A bolond gazdag” példázatában: – örökségen való kapzsi osztozkodás, külső ítélőbíró segítségét kérve (13–15); – gazdagság, sikeresség, gyarapodás, ügyes vállalkozások és módszerek, profit, még több „zsugori megbecsülése”, amiből még több lesz, vég nélkül (16–18); – az élet korlátlan élvezete, noha az „állandóan több” hajszolása, rabszolgai munkával jár, ezért mások kizsigerelő dolgoztatásával lehet a vagyont, az életet határtalanul élvezni (19); – a halál legyőzhetetlen ténye, amely jön, váratlanul is, és visz mindent! – 2. Sajnos hiába mondjuk, Krisztus Urunkat követve, hogy az az igazán boldog, aki az Isten szerint gazdag! (21) Az egyházban is a pénz hallatán ragyog fel a tekintet, és izgalmi állapotba kerülünk. – 3. Egy azonban biztos. Egyszer az Úr kivesz bennünket ebből a világból. A halállal minden ittenit elvesz tőlünk az Úr! Csak az marad meg, aminek Ő volt az Ura, amit Őtőle kaptunk, és az Ő dicsőségére is éltünk vele (20–21).

Józsué 24,16–33

34. zsoltár

Augusztus 12. vasárnap – A teljes igemagyarázat

 

(15) „…ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12,13–21)

 

– 1. Minden fő téma együtt van itt, „A bolond gazdag” példázatában:

– örökségen való kapzsi osztozkodás, külső ítélőbíró segítségét kérve (13–15);

– gazdagság, sikeresség, gyarapodás, ügyes vállalkozások és módszerek, profit, még több „zsugori megbecsülése”, amiből még több lesz, vég nélkül (16–18);

– az élet korlátlan élvezete, noha az „állandóan több” hajszolása, rabszolgai munkával jár, ezért mások kizsigerelő dolgoztatásával lehet a vagyont, az életet határtalanul élvezni (19);

– a halál legyőzhetetlen ténye, amely jön, váratlanul is, és visz mindent!

 

– 2. Ezek tények.

Mindenhol, mindenkori tünetei e világnak a bolond gazdag életének tünetei.

Az éppen szegények a gazdagabbakra való irigység, gyűlölet és vádaskodás okán szánalmasak.

A gazdagoknál pedig mindig van gazdagabb, tehát ezek is, egymással harcban, mindig többet akarnak.

Nyomorúság minden szegénység és gazdagság.

De hiába mondjuk, Krisztus Urunkat követve, hogy az az igazán boldog, aki az Isten szerint gazdag! (21)

Mert az egyházban is a pénz hallatán ragyog fel a tekintet, és izgalmi állapotba kerülünk.

 

– 3. Egy azonban biztos.

Egyszer az Úr kivesz bennünket ebből a világból.

A halállal minden ittenit elvesz tőlünk az Úr!

Csak az marad meg, aminek Ő volt az Ura, amit Őtőle kaptunk, és az Ő dicsőségére is éltünk vele (20–21).

Csak az Úr tart meg, egyébként beleveszünk a bőségbe, annak nyomorúságába, és minden egyéb nyomorúságba is; – beleveszünk önmagunk vélt igazába és sérelmeibe.

Az Úr nélkül elveszünk.

Jöjj, megtartó Urunk!

Szerző: refdunantul  2018.08.12. 04:00