A HITVALLÁSRÓL. – 1. Ne vitatkozzunk, de bátran valljuk meg a hitünket! (4–5) Ne azt mondjuk, ami bennünk van, hanem azt, amit az Isten adott nekünk, és ami belső világunkat is megnyugtatta, elfedezte, megtisztította. Minden kiderül egyszer, az is ami a szívünkben lapult… Csak Jézus Krisztussal együtt állhatunk meg (1–3). Éppen a hitvalló bátorság a jele annak, hogy Isten előtt, aki a filléres verebet is egyenként számon tartja, a legdrágábbak vagyunk (6–7). – 2. Bátran valljuk meg a hitünket! (8) Ő gondoskodik arról, hogy soha ne tudjunk, merészeljünk magunkból, magunktól, magunkról szólni, hanem csakis a Szentlélek által; – és végképp soha ne tagadjuk meg Őt, soha ne káromolhassuk Őt, vagyis soha ne szólhassunk „gyehennásan” a Szentlélek indítása ellen, mert már az is az Ő káromlása (10). – 3. Bátran valljuk meg a hitünket! (8) Nemcsak azért: – mert, ha mi vallást teszünk az Úrról az emberek előtt, akkor Ő is vallást tesz rólunk az Isten angyalai előtt (8–9); – hanem mert Ő mindeneket megelőzve már visszavonhatatlanul vallást tett rólunk a feltámadott Jézus Krisztusban!

Józsué 24,1–15

134. zsoltár

Augusztus 11. szombat – A teljes igemagyarázat

 

(8) „…ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt…” (Lukács 12,1–12)

A HITVALLÁSRÓL.

– 1. Visszautalok a tegnapi szakaszra is, mert összefügg a maival.

Vitatkozni egy ponton túl nem kell.

Jézus is kiment, amikor hevesen faggatták, támadták, miközben leselkedtek utána.

Döbbenetes ez a jelenet.

Jézus kiment és otthagyta őket (53–54).

A templomtisztítás jeleneténél olvasunk hasonlót: „Erre otthagyva őket kiment…” (Máté 21,17).

Ez a kárhozat.

Otthagy bennünket a mi Urunk, abban, amiben vagyunk, magunkra hagy.

 

– 2. Tehát ne vitatkozzunk, de bátran valljuk meg a hitünket! (4–5)

Ne azt mondjuk, ami bennünk van, hanem azt, amit az Isten adott nekünk, és ami belső világunkat is megnyugtatta, elfedezte, megtisztította.

Minden kiderül egyszer, az is ami a szívünkben lapult…

Csak Jézus Krisztussal együtt állhatunk meg, Őt hordozva, Őt hirdetve, Őbelé kapaszkodva (1–3).

Ne féljünk a nyílt hitvallástól!

Éppen a hitvalló bátorság a jele annak, hogy Isten előtt, aki a filléres verebet is egyenként számon tartja, a legdrágábbak vagyunk (6–7).

 

– 3. Tehát bátran valljuk meg a hitünket! (8)

Ő gondoskodik arról, hogy soha ne tudjunk, merészeljünk magunkból, magunktól, magunkról szólni, hanem csakis a Szentlélek által; – és végképp soha ne tagadjuk meg Őt, soha ne káromolhassuk Őt, vagyis soha ne szólhassunk „gyehennásan” a Szentlélek indítása ellen, mert már az is az Ő káromlása (10).

 

– 4. Tehát bátran valljuk meg a hitünket! (8)

Nemcsak azért: – mert, ha mi vallást teszünk az Úrról az emberek előtt, akkor Ő is vallást tesz rólunk az Isten angyalai előtt (8–9); – hanem mert Ő mindeneket megelőzve már egyértelműen és visszavonhatatlanul vallást tett rólunk a világ teremtése előtt kiválasztott és feltámadott Jézus Krisztusban!

 

– 5. Ma kértem valakitől pár sort: hitvalló sorokat vártam, és semmitmondó szöveget kaptam.

Ha kaptuk az élet Igéjének ismeretét, azt tovább kell adni.

Határozottan, építő szeretettel szabad továbbadni azt (11,45–52).

Szerző: refdunantul  2018.08.11. 04:00