Jézus szenvedése, kereszthalála közeledett. Az evangélista mindezt felemeltetésnek nevezi (51). Ez a kifejezés szó szerint az Úr keresztre való felemeltetését jelenti, teológiai értelemben azonban azt a győzelmet hirdeti meg, amit Jézus Krisztus kereszthalála jelent a világnak, és amit Jézus Krisztus feltámadásának győzelme ragyogtatott fel először. Az Úr felemeltetése azért történt meg, Isten üdvterve és akarata szerint, hogy ezáltal minket is kiemeljen a bűnből, felemeljen a betegségből, és megváltson a haláltól. Az Úr felemeltetése kiemel bennünket abból a gyűlölettel teli, gyilkos indulatból, ami a tanítványokat is magával ragadta, csak azért, mert idegen helyen, Samáriában, ahol kölcsönös, bizalmatlan indulatok mérgezték már hosszú ideje a kapcsolatokat, nem fogadták be őket éjszakára. Tüzet rájuk, pusztuljanak! – ezt akarták a tanítványok (52–54). A nagyobb gond az, hogy magunk között is előfordul ugyanez. Néha egy–egy szúrós tekintet, egy megjegyzés nem is titkolja, a testvérek közösségében sem ezt az indulatot. Milyen lélek van bennünk? (55) A mi Urunknak minket is fel kell emelnie. Újonnan kell születnünk! (János 3,7)

Józsué 13

502. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Milyen lélek van bennünk? (55) Jézus Krisztus megtartani jött, nem elveszíteni (56). Legalább a mieinkkel kapcsolatosan merjünk krisztusi módon szeretni. Persze, ehhez a mi Urunknak minket is fel kell emelnie. Újonnan kell születnünk! (János 3,7)

Szerző: refdunantul  2018.07.30. 04:00