Micsoda kijelentéseket kaptak a tanítványok a megdicsőülés hegyén. Mégis, milyen beszédes az ember gyengeségéről az a kép, ahogy a tanítványok ebben a rendkívüli helyzetben is elaludtak. Noha megtapasztalják, hogy Isten közelsége jó, ki is fejezik mindezt, és mégis elalszanak, fent a hegyen is (32). Mi erőtlenek, gyarlók, fitten is fáradtak vagyunk, nemhogy meggyötörten. Születésünk percétől fúr és rág, emészt bennünket a bűn és a halál. Ezért életünk legemelkedettebb perceit is átaludnánk. Nemcsak elszalasztunk alkalmakat, hanem Isten közeledését is lekésnénk. De Ő nem engedi. Megváltásra van szükségünk! Ezt hirdeti, a tanítványok alvása, ebben a rendkívüli helyzetben. Lehet, hogy Istenünk hagy aludni bennünket, mert pihenni kell! De a kellő időben ébreszt (Efezus 5,14). Illetve, ha hagy aludni, akkor is, övéinek álmában is ad eleget (Zsoltárok 127,2). Amit pedig ezen túl átalszunk, és így kihagytunk, azért nem kár! Minden istentiszteleten és bibliaórán szendergőre így tekintek.

Józsué 10,1–27

393. dicséret

Július 26. csütörtök – A teljes igemagyarázat

 

(32) „Pétert és társait elnyomta az álom…” (Lukács 9,28–36)

 

MICSODA KIJELENTÉSEKET KAPTUNK!

 

– 1. A megdicsőülés hegyén kijelentést kapunk arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus, hiszen arca, ruhája, egész lénye mennyeire változott (29), miközben az Atya igehirdetése világossá tette, hogy Ő a Megváltó, Őrá figyeljünk, Őt hallgassuk, Őt kövessük (35).

Ezen a hegyen kijelentést kapunk arról is, hogy van örök élet, van helyünk odaát, ahol Mózes és Illés is vannak (30–33), ott egymásra ismerünk, és ott tényleg sokkal jobb lesz mindennél (Filippi 1,23).

 

– 2. Ezek a kijelentések bizonyosságot és erőt adnak nekünk akkor is, amikor le kell jönni újból a völgybe, felvenni a terheket; – hogy akkor is csak Jézust lássuk egyedül, és az Ő ígéreteibe kapaszkodhassunk (36).

Bizony, rendszeresen, naponta és hetente fel kell menni erre a hegyre.

Minden csendesség, minden istentisztelet és keresztyén alkalom ezekben a kijelentésekben való megerősödés, ott fent a hegyen; – hogy megállhassunk a völgyben.

 

– 3. Mégis, milyen beszédes az ember gyengeségéről az a kép, ahogy a tanítványok ebben a rendkívüli helyzetben is elaludtak.

Noha megtapasztalják, hogy Isten közelsége jó, ki is fejezik mindezt, és mégis elalszanak, fent a hegyen is (32).

Mi erőtlenek, gyarlók, fitten is fáradtak vagyunk, nemhogy meggyötörten.

Születésünk percétől fúr és rág, emészt bennünket a bűn és a halál.

Ezért életünk legemelkedettebb perceit is átaludnánk.

Nemcsak elszalasztunk alkalmakat, hanem Isten közeledését is lekésnénk.

De Ő nem engedi.

 

– 4. Megváltásra van szükségünk!

Ezt hirdeti, a tanítványok alvása, ebben a rendkívüli helyzetben.

Lehet, hogy Istenünk hagy aludni bennünket, mert pihenni kell!

De a kellő időben ébreszt (Efezus 5,14).

Illetve, ha hagy aludni, akkor is, övéinek álmában is ad eleget (Zsoltárok 127,2).

Amit pedig ezen túl átalszunk, és így kihagytunk, azért nem kár!

Minden istentiszteleten és bibliaórán szendergőre így tekintek.

Szerző: refdunantul  2018.07.26. 04:00