Nem felelőtlen belemagyarázás az Igébe, az emberi életet, és különösen Isten népének szolgálatát HAJÓZÁSHOZ hasonlítani. – 1. Mindjárt az indulásnál fontos, hogy nem saját akaratunkból, öncélú vágyainkat követve, vagy változatos élményeket kergetve hajózunk ki a biztos kikötőből. Hanem Jézus Krisztus szavára, Ővele együtt, egy Őáltala meghatározott cél birtokában „vonjuk fel a vitorlákat”. Jézus mondta a tanítványoknak: „Menjünk át a túlsó partra!” (22). – 2. Ez az indulás pedig azt a bizonyosságot ajándékozza nekünk, hogy az Úr velünk van a hajóban. Ennél több nem kell. – Az az Úr van velünk, aki még a viharokban is a menny békességével tud aludni a hajóban. – Az az Úr van velünk, akit a viharban, a kétségbeesés, a teljes tehetetlenség állapotában is megszólíthatunk, mert Ő mozdul értünk. – Az az Úr van velünk, aki képes lecsendesíteni a vihart, ezt is, más viharokat is. – Az az Úr van velünk, aki teljesen lecsendesíti a vihart (23–24). – 3. A hit ez: Jézus Krisztussal elindulni, Ővele hajózni a viharokban is, a biztos megérkezés reménységében (25).
Józsué 3
114. zsoltár
(22) „Menjünk át…” (Lukács 8,22–25)
Nem felelőtlen belemagyarázás az Igébe, az emberi életet, és különösen Isten népének szolgálatát HAJÓZÁSHOZ hasonlítani.
A bibliai üzenet és képi világ hemzseg az erre utaló igeversektől.
– 1. Mindjárt az indulásnál fontos, hogy nem saját akaratunkból, öncélú vágyainkat követve, vagy változatos élményeket kergetve hajózunk ki a biztos kikötőből.
Hanem Jézus Krisztus szavára, Ővele együtt, egy Őáltala meghatározott cél birtokában „vonjuk fel a vitorlákat”.
Jézus mondta a tanítványoknak: „Menjünk át a túlsó partra!” (22).
– 2. Ez az indulás pedig azt a bizonyosságot ajándékozza nekünk, hogy az Úr velünk van a hajóban.
Ennél több nem kell.
– Az az Úr van velünk, aki még a viharokban is a menny békességével tud aludni a hajóban.
– Az az Úr van velünk, akit a viharban, a kétségbeesés, a teljes tehetetlenség állapotában is megszólíthatunk, mert Ő még az indulatos, gyarló, számonkérő kiáltásunkra is mozdul értünk.
– Az az Úr van velünk, aki képes lecsendesíteni a vihart; – ezt is, más viharokat is; – mert Ő Úr az elemek felett ugyanúgy, mint a gonosz által támasztott minden förmeteg felett, de még a halál forgószele felett is.
– Az az Úr van velünk, aki teljesen lecsendesíti a vihart, aki valóságos békességet ajándékoz nekünk. Olyan békesség ez, amely még az újabb viharokban is a békesség csendes, de áldott erejével hisz (23–24).
– 3. A hit ez: Jézus Krisztussal elindulni, Ővele hajózni a viharokban is, a biztos megérkezés reménységében.
Jézus erre a hitre kérdez rá tanítványainál: „Hol van a ti hitetek?”
Nem nekik kellett volna lecsendesíteni a tengert, de jobban kellett volna hinniük.
Mert hit nélkül a viharban nemcsak félünk, hanem úrrá is lesz rajtunk a félelem.
„Miért féltek ennyire?” – olvassuk Márknál (Márk 4,35-41).
Sokszor félünk, de Jézus Krisztus nem engedi, hogy a rettegés vegyen birtokba bennünket.
A hit kénytelen szembenézni a kikerülhetetlen kérdéssel: Kicsoda ez a Jézus Krisztus?
Őt dicsőítve valljuk: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó.
Neked kicsoda Ő?
Kell a pihenés, öröm, kikapcsolódás, élmények sora; – ezek fontos elemei az életnek.
De ha folyton csak ezért „hajózol ki”, akkor Krisztus nélküli merész vagy, és előbb–utóbb elnyel a vihart.
Ne így legyen! (25)