A BUZGÓSÁGRÓL. – 1. Sokféle buzgóság van. Az Úr ügyéért is sokféleképpen lehet buzgólkodni. Nincs áldottabb, mint az Úr ügyéért való buzgó szolgálat; – ugyanakkor nincs veszélyesebb ennél a buzgóságnál, amely Isten Igéjére hivatkozva cselekszik. – 2. Jéhú az Úrért buzgólkodik, azzal a bizonyossággal, hogy semmi sem esik a földre az Úr Igéjéből, vagyis aki Isten Igéjére hivatkozva lép fel, az szinte „érinthetetlen”, hiszen Isten eszköze az illető (10). De sokan visszaéltek már ezzel a „szent védelemmel”. Jogos, de mégis rettenetes az, ami ebben a fejezetben olvasható. Jéhú megöleti Aháb király teljes házanépét és párthíveit (1–14), valamint álnok csellel (19) lemészároltatja a Baal–kultusz híveit (15–27). Isten ítélete jogos és rettenetes. – 3. Ugyanakkor maga az ítéletvégrehajtó sem makulátlan, sőt ugyanúgy halált érdemelne, hiszen maga Jéhú is hitetlen bálványimádó volt (29).* – 4. Áldott legyen az Isten, hogy Jézus Krisztus kereszthalála megoldotta ezt a kérdést, és mi az Ő kegyelmének hírnökei lehetünk, ezért bátran kezdjünk el gyanakodni, ha olyan hívőkkel találkozunk, akik durván buzgólkodnak az Úrért.

Róma 9,14–33

168. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ugyanakkor maga az ítéletvégrehajtó sem makulátlan, sőt ugyanúgy halált érdemelne.

Hiszen maga Jéhú is hitetlen bálványimádó volt (29), annak ellenére, hogy agresszív, durva ember lévén tökéletes és hűséges eszköze volt az isteni ítélet végrehajtásának; – talán még élvezte is ezt a feneketlen mészárlást (30).