Isten népének két országrésze, az északi és a déli, Izráel és Júda végre elkezdtek közeledni egymáshoz. Ez a közeledés azonban csak külső, diplomáciai lépésekben mutatkozott meg. Jósáfát, déli, júdai király és a fia, Jórám már együtt uralkodtak (17). Ennek a „déli” Jórámnak lett a felesége Aháb, északi, izráeli király leánya, Ataljá. Sajnos ezen a közeledésen nem volt ott az Úr áldása, mert nem az történt, hogy együtt közeledtek az Úrhoz, hanem a „déli” Jórám is hitetlenné lett, a békesség, a diplomácia, a korrektség kedvéért. Ezt csak megpecsételte az istentelen Aháb lányával kötött házasság (18). Fontos a békesség, de hitetlenekkel nem kerülhetünk felemás igába (2Korinthus 6,14), mert abból csak még nagyobb nyomorúság fakad; – akkor inkább hordozzuk a békétlenséget. Elizeus nem véletlenül fakadt sírva, látva Isten jogos ítéletét, hitetlenné lett népén (11–12). Áldott legyen az Úr, hogy ennek ellenére nem engedte el népét, nem oltotta ki a reménység mécsesét (19). Jézus Krisztusra tekintve mi biztosan tudjuk ezt (Zsidókhoz írt levél 12,2).

Róma 9,1–5

372. dicséret