MICSODA NYOMORÚSÁG ÁLTAL ADATIK MÁSOKNAK SZABADULÁS. – 1. Mindig így van ez ebben a világban.* Mi megszabadulunk, de hány áldozat árán örülhetünk a saját szabadságunknak. Ezek semmivel sem voltak rosszabbak, mint mi. A kegyelem felfoghatatlan (21–30). – 2. Valóban, a mérleg mindkét oldalára volt mit oda helyezni. A hatszázezer gyalogos zsidó család, négyszázharminc éves szolgasága most elégtételt nyert, mert egyiptomi kincsekkel és jószágokkal megrakottan, egyiptomi elsőszülöttek vérén és családok jajveszékelésén át vonultak ki Egyiptomból (34–42). Nagy, igazságos, de rettenetesen kegyetlen szabadítás ez. Igazságra vagy irgalomra van szükség? – 3. Áldott legyen az Isten, hogy Ő Jézus Krisztusban megmutatta, hogy az Isten örök, igaz, valódi szabadítása nem ilyen. Isten önmagát adta érettünk, Jézus Krisztusban. Senki mást nem bántott a világ bűneinek jogos büntetéseként, csak önmagát. A töretlen csontú páskabárány vére megvédi Isten népét a pusztítótól (43–51); – de Isten népe nem lehet többé pusztító, sem hétköznapi harcaiban, sem teológiájában, sem kegyességében…*

Máté 21,12–17

165. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Isten itt még a gyarló emberi „módszerekhez” alázkodva szabadítja meg népét.

 ** Isten népe nem lehet többé pusztító, sem hétköznapi harcaiban, sem teológiájában, sem kegyességében!

Pedig gyakran az.

Urunk, állj őrt, ne engedd be a pusztítót a házainkba!