A LEGFONTOSABB ÜZENET… – 1. Mi mindennel tudunk mi „testben” dicsekedni? Az Ószövetségben a körülmetélkedés adott okot erre a dicsekvésre. Manapság a keresztyének között azon folyik a verseny, hogy ki az „igazabb–hívőbb” keresztyén. Persze ennek mindig „testi”, számszerűsíthető jelei vannak; – szerintünk. Arról most nem is beszélek, hogy korunkban a testi értelemben való dicsekvés mi mindent jelenthet: okos, tehetséges, szép, világot járt, sikeres… (11–13). – 2. Az apostol Jézus Krisztus keresztjével dicsekszik, nem pedig magával. Az apostol Isten kegyelmével, a megváltás ajándékával, az Úrral dicsekszik. Ehhez képest minden itteni eredmény mulandó, rothadandó; – viszont Jézus Krisztusban mindezek a földi dolgok értelmet, maradandóságot nyerhetnek; – de csakis Őbenne (14–15). – 3. Ez az egyetlen dicsekvés, amely nem ellentéteket gerjeszt, hanem békességet és irgalmasságot ajándékoz. Ez a békesség egy „dinamikus” békesség, hiszen nem nyugalmat jelent, hanem mennyei bizonyosságból fakadó szilárdságot; – amely a szolgálattal járó vesződséget (szó szerint vesződséget említi az apostol); – sőt, a Jézus Krisztus ügyével járó „bélyeget”, szenvedést is ezzel a békességgel hordozza. Aki csak a saját élete vesződségét hordozza, az „igen keveset élt” (16–18).

Ezékiel 30

398. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

Pál saját kezével írja a levélzárás záró sorait, amelyek egyben összefoglalják az egész levél lényegét.

A LEGFONTOSABB ÜZENET olvasható itt, egész keresztyénségünkre nézve.

– 1. Mi mindennel tudunk mi dicsekedni?

Még a kegyes ember is testileg dicsekszik.

Az Ószövetségben a körülmetélkedés, az Isten választott népéhez testi értelemben való odatartozás adott okot erre a dicsekvésre.

Manapság a keresztyének között azon folyik a verseny, hogy ki az igazabb, jobb, hitelesebb, „megújítottabb”, korszerűbb és mégis hívőbb keresztyén.

Persze ennek mindig „testi”, kimutatható, számszerűsíthető, látható jelei vannak; – szerintünk.

Arról most nem is beszélek, hogy korunkban a testi értelemben való tetszés mi mindent jelenthet: okos, tehetséges, szép, világot járt, sikeres… (11–13).

– 2. Az apostol Jézus Krisztus keresztjével dicsekszik, nem pedig magával.

Az apostol Isten kegyelmével, a megváltás ajándékával, az Úrral dicsekszik.

Ehhez képest minden itteni eredmény mulandó, rothadandó; – viszont Jézus Krisztusban mindezek a földi dolgok értelmet, maradandóságot nyerhetnek; – de csakis Őbenne (14–15).

– 3. Ez az egyetlen dicsekvés, amely nem rivalizálást, konfliktust és ellentéteket gerjeszt, hanem békességet és irgalmasságot ajándékoz mindazoknak, akik Isten kegyelméből a krisztusi szabadság szabályai szerint élnek.

Ez a békesség ugyanakkor egy „dinamikus” békesség, hiszen nem nyugalmat jelent, hanem mennyei bizonyosságból fakadó szilárdságot; – amely a szolgálattal járó vesződséget (szó szerint vesződséget említi az apostol); – sőt, a Jézus Krisztus ügyével járó „bélyeget”, szenvedést is ezzel a békességgel hordozza.

Aki csak a saját élete vesződségét hordozza, az „igen keveset élt” (16–18).

Szerző: refdunantul  2017.11.29. 04:00 komment

süti beállítások módosítása