EGY MEG NEM NEVEZETT SZEMÉLYRE UTAL AZ APOSTOL, aki félrevezette a Galáciában élő keresztyéneket, mert megirigyelte Jézus Krisztusban nyert szabadságukat. – 1. Egyetlen ember mindent felbolygathat, ahogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti (7–9). – 2. Pál azonban bízik a galatákban, az ottani gyülekezetekben. Isten nem engedi őket elszakadni Krisztus szeretetétől. A Jézus Krisztusba vetett bizonyosság mindig egymás iránti bizalommal ajándékoz meg bennünket; – minden ártó baj és zavarkeltő ellenére is (10). – 3. Pedig a zavarkeltő veszélyes és cseles, hiszen saját tévtanítását az apostol szájába adja.* Pál kénytelen magyarázkodni. Megalázó helyzet ez számára, de Krisztus ügyéért ezt is vállalja (11–12). – 4. Pál ismét hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztusban Isten népe szabad:** Ez a szabadság megszabadított a haláltól és minden halálos konfliktustól is, amely Isten népének közösségében nem tűrhető meg. Vagyis a gyülekezetben nem marhatjuk és falhatjuk, nem pusztíthatjuk egymást (13–15).

Ezékiel 27

81. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ezt a módszert inkább aljasságnak nevezném, amely ma sem ismeretlen előttünk, még az egyházban sem.

** – Ez a szabadság megmutatkozik abban, hogy a törvény igája helyett szeretetben szolgálnak egymásnak.

– Ez a szabadság még arra is szabad, hogy nemet mondjon az Isten által megítélt bűnre.

– Ez a szabadság komolyan veszi Jézus Krisztus szavát, komolyan veszi az isteni törvény lelkét: Szeresd felebarátodat, mint magadat (3Mózes 19,18).

– Ez a szabadság megszabadított a haláltól és minden halálos konfliktustól is, amely Isten népének közösségében nem tűrhető meg. Vagyis a gyülekezetben nem marhatjuk és falhatjuk, nem pusztíthatjuk egymást (13–15).